Békés táplálkozás

Kedves Mindenkinek!

Ebben az évben valahogy nem vagyok olyan hatékony, mint amennyire szeretnék. Korábban este is friss volt az agyam, mostanában meg olyan, mint a pempőke.  Persze ez  nem panaszkodás, és mentegetőzés, csak a helyzet rögzítése.  No de sabaj, majd belejövök...

Ahhoz, hogy tényleg beinduljon az információk levétele,- leírása nekem szükségem van arra, hogy az elmaradásokat feldolgozzam. Most nem indul el az égi segítség amíg a pesti utamat nem írom le, amikor a nyáron Ruediger Dahlke előadását hallgattam meg.  Így előveszem azt a megkezdett anyagot, amit akkor írtam, és befejezem.

BÉKÉS TÁPLÁLKOZÁS!

Ez a könyv címe, magyar nyelven elérhető.

Dr. Ruediger Dahlke Budapesten

/ Dr. Ruediger Dahlke 1951-ben született, és most egy nagyon energikus, friss ember tartotta az előadást. Amikor úgy gondolta, hogy a teremben - a dobogón elhelyezett  katedra mellett állva - nem látja a közönség eléggé azt, hogy hogyan kell a kéz és az egyik,- majd másik láb ellenkező irányba való mozgatását csinálni egyszerre, és gyakorolni: felpattant az asztal tetejére és ott mutatta egy lábon állva a gyakorlatot./

2017. Május 27.-28.

Budapesten a Villányi úti  Konferencia Központban volt a kétnapos előadás sorozat. Csak a 28-ai,- vasárnapi programban tudtam részt venni.

Ez az egy nap is elegendő volt ahhoz, hogy életem egy újabb fordulatához vezessen.

De menjünk sorjában…

Fizikai testünk 7 fő rendszere a sejtek folyamatos születésével és pusztulásával 7 évenként teljesen kicserélődik, vagyis a 7x7 év egy választó vonal egyben, mivel a test teljesen kicserélődött. Ilyenkor – 50 éves kora körül – „bolondul meg” a férfi – a kapuzárási pánik fogalomkörbe tartozó viselkedési változások tanúsítása szerint is.

Holott csak az történt, hogy a fizikai testbe kódolt eredeti sejt szintű információk és cselekvési programok  gyakorlásának ideje lejárt, és helyükbe a Teremtőhöz való csatlakozás és az ”örök értékekkel” való foglalkozást kellene tudatosan a hétköznapokba beemelni, és a fizikai világ elsőbbségét leváltani.

Hiszen az ember az átlagos 80 év körüli  földi élet delén már túl van, és begyűjtötte a fizikai élet tapasztalatainak sokaságát.

Ideje volna a szellemi feladataival foglalkozni, hiszen: eredendően ezért született le a Földre.

A korábbi hindu társadalom ezt alapjaiban oldotta meg azzal, hogy ilyenkor a férfi felállt a tűzhely mellől - egy kendőbe összecsomagolta minden fontos „vagyonát” - egy teáskannával együtt – és elvonult egy asramba /templomba/ ahol a továbbiakban csak az Istenhez való kapcsolatával foglalkozott. A család ezt természetes módon vette tudomásul, és a saját életét élete tovább mindenki.

Az európai társadalom azonban elfordult ettől az úttól, vagy soha sem ismerte mélységében. Holott a Teremtőhöz való fordulással helyére kerülhet a lelki világunk addig elhanyagolt területe is.

Feloldódnak azok az ellentmondások,- konfliktusok amik az anyagi világ sikereinek, és a fogyasztói társadalom örömeinek-kudarcainak megélése során keletkeztek bennünk. Ezek belső háborúhoz vezettek az egó és a  lélek-szellem között. Az  ember úgy érzi, hogy értelmetlenné,- céltalanná vált az élete, és ez az érzés mindenre kihat.

Elengedhetetlen a belső béke megteremtése, mert ennek hiánya betegségek formájában jelenik meg.

És azt sem ismerte fel a fehér ember, hogy a táplálkozással naponta bevitt anyagok –hormonok - rezgések szintén stresszt – félelmeket – megoldhatatlan ellentmondásokat, vagyis háborút eredményeznek a fizikai testben.

Nem vagyok őszinte ha azt mondom, hogy erről semmit sem hallottunk korábban. De valahogy hiányzott az a döntő láncszem,- az összefüggés, ami megvilágította, hogy mi miért történik.

Ezen az előadáson fény derült a legfontosabb összetevőkre. Lehet, hogy csak nekem – és mások már rég óta ismerik -, de ezt akkor is el kell mondanom.

Az első megdöbbenésem a tej rovására irható.

A II. világháború után – gyerekkoromban,  nekem – a legmegbízhatóbb és legfontosabb élelmiszer a tej volt. Nagyon szerettem.

A tejet is jegyre adták. A tejcsarnok reggel 6-kor nyitott, és hosszú sor állt az utcán a bolt ajtaja előtt, ezért a nyitás előtt kellett oda menni. Minden reggel ott álltam, és örültem, hogy tejet kaptunk. Ez az érzés végig kísért egész életemben.

Nem értettem, hogy mostanság a tej miért lehet hirtelen rossz az embereknek: pláne, hogy a gyerekeknek.

Még hogy az iskolatej betegséget okoz??? Okoskodó lököttek... mindenben hibát keresnek…gondoltam.

Csak az alábbi információkról nem tudtam:

Leegyszerűsítve: a tejben van egy fehérje, ami a szervezetünkben a növekedési faktort serkenti.

Gyerekkorban ezzel semmi gond.

De a felnőtt szervezetben mi növekedjen????

Igen,…  a rákos sejtek növekedését segítheti elő.

Vagyis a tej nem való a felnőtt szervezetnek.

Nagyon sajnálom, mert ma is szeretném bármilyen formájában. Az a legrosszabb, hogy ez a faktor a sajtokban, stb. is benne van.

Így nem marad más hátra, mint hogy olyan kis mértékre kell redukálnom a tej felhasználást amennyire csak tudom. Persze azért a tökfőzeléket most is aludttejjel készítem, és a kapormártást is, de nem eszek minden héten ilyeneket.

Újabb gond a tej másik sajátossága. Erről sem tudtam. Ugyanis minden tehén olyan tejet ad, ami a rá jellemző „mintázatú”tejfehérjét tartalmazza.

Nincs két egyforma, ahogyan az emberek újlenyomatai sem egyformák.

Amíg a saját tehene tejét itta a család, vagy egy helyről vették a tejet - ezzel nem volt baj.

A haszonelvű társadalom,- az élelmiszer ipar,- a városi életforma,- a nagy volumenű kereskedelem azonban  létrehozta a tej homogenizálását.

Ezzel a sok tehén tejéből gyártanak egy egységes tejet.

Az eljárással összetörik a tejfehérjék eredeti „mintázatát” és olyan fehérje töredékek jönnek létre, amit az ember immunrendszere nem képes felismerni és azonosítani, vagyis nem rakja a „helyére”.

Az eredmény megdöbbentő.

Az emberi szervezet idegenként  kezeli a fehérje töredékeket és allergiával felel rá.

A fehér európa gyerekei rohamosan növekvő számban allergiával válaszolnak a bevásárló központokban megvásárolt iparilag feldolgozott dobozos tejekre, amivel nap-mint nap itatják őket a tudatlan szülők, és az iskola is.

Hát ez a csúcs.

Aztán az állam milliárdokat költ arra, hogy a gyerekeket kikezelje az allergiából, ami csak nagy nehézségek árán sikerül, ha sikerül…, de a tendencia erőteljes növekedése az orvosok szerint megállíthatatlan.

Az allergiának ez természetesen csak az egyik-fizikai oka. A szellemi okokat Dr. Ruediger Dahlke könyveiben részletesen tárgyalja.

A másik megdöbbenést a hús okozta…

Emlékszem rá, hogy a háború után kisgyerekként milyen öröm volt amikor Édesanyámmal Mohácson a Fogadalmi templom előtti téren tavasszal a heti vásáron vettünk egy malackát. Dehogy is engedtem, hogy madzagot kössenek rá, és úgy vezessem haza. Fölvettem a karomra és úgy cipeltem, pedig nagyon dolgozott rajta, hogy kiugorjon a kezemből. Családtag lett, bár az ólban lakott, de szalma között, és vele játszottunk. Volt egy keféje, amivel naponta kefélgettem, és nyáron vízzel rendszeresen megmostam. Ő lett az anyakocánk, és vele indult el a jólét: amikor már mi adtunk el malacokat, és 2-3 hízót is neveltünk, és egyet vágtunk le, a többit eladtuk.

Hitelesen állíthatom, hogy ez a sertés boldogan élt velünk.

És a környezetünkben élő emberek sokaságánál szintén normálisan tartották az állatokat.

A mai világ már nem ilyen. Ez az előadáson is nagy hangsúlyt kapott.

A nagyüzemi sertéstelepeken emeletes ketrecekben nevelik a sertéseket, ahol a mozgástér a nullával egyenlő. A felsőbb  ketrecekben élő egyedek ott helyben ürítenek és az mind rácsorog az alatta lévő állatokra.

A mozgáshiány és a tisztaság hiánya egész a vágásig napirendszerű.

A vágásnál is embertelenül bánnak az állatokkal a vágóhidakon dolgozó – és belefásult, vagy egyébként is szadista emberek. Épp ezért zárják ki a vágóhidakról a közönséget, hogy ne lássák a szörnyűségeket.

Ezeket is el lehet olvasni a Békés táplálkozás c. könyvben.

A tartás és a vágás során a sertések húsában olyan stressz-félelem rezgések ivódnak bele, amit a hús elfogyasztásával a mi szervezetünk kap „örökségbe”.

Persze ez a hentesüzletben nem látszik.

Mi pedig csak a látszattal találkozunk, akár a tőke húst, akár a feldolgozott termékeket vesszük meg és esszük meg.

A nagyüzemi baromfi tartás és feldolgozás is hasonló eredménnyel van szervezve a gazdaságosság bűvös égisze alatt.

Így a stressz,- és a félelem bevitele minden húsfajtánál garantált.

A naponta bevitt félelem és stressz rezgésmennyiség alapjaiban támadja a sejtjeinket.

Ugyanis az ember a békés és boldog érzelmi rezgésekre vannak teremtve. Isten nem a félelmet adta örökségül. 

Erről már sokat tud az orvostudomány, és nagyon mondják-írják mindenütt, hogy vigyázzunk:

nehogy a stressz és a félelem hatása alá kerüljünk, mert az nagyon káros.

De csak nagyon kevesen vállalják fel, hogy az okokat feltárják, és az emberek tudomására hozzák.

Az sem közömbös, hogy a jóléti társadalomban az elhízáshoz köze van a gyakori húsevésnek is. Épp a fenti okokból a szervezet nem képes feldolgozni a folyamatos túlzott táplálék bevitelt.

Gyerek koromban akkor sem ettünk hetente kétszer húst, amikor már volt annyi baromfink, hogy akár kétszer is vághattunk volna. A baromfi hús csak vasárnap vagy ünnepnapon volt az asztalon. Friss disznóhúst pedig csak a vágást követő rövid időben ettünk. És nem lett semmi bajunk.

Ma pedig???

Szóval: a harmadik összetevő én magam vagyok: az ember.

Vajon mit engedek meg magamnak.

-          Mikor gondolok arra:

-          hogy a szervezetem nem hulladék gyűjtő hely, amibe bármit és bármennyit be lehet dobálni…

-          hogy amit megeszek, az elindít valamit bennem, ami helyrehozhatatlan károkat is okozhat.

-          hogy bármilyen élelmiszer rezgések formájában képviseli azt, ami az elfogyasztás előtt vele történt és ez hatással van rám.

-          hogy mennyiségben csak annyi az egésséges táplálék, amennyire szükségem van.

-          hogy nem lehet elkerülni a feleslegesen bevitt többlet kalóriák eredményét sem,… stb…

-          és végül, de  nem utolsó helyen: hogy

az én testem az én lelkem temploma: ahova mindenki várja már Jézus második eljövetelét, ha hisz benne…

-        vajon milyen templom az, ahol stresszel és félelemmel vannak tele a padsorok???

Egyszóval: van min gondolkodni és van miről dönteni.

Én nagyon szerencsés vagyok, mert ezen az előadáson megértettem olyan dolgokat amelyek korábban nem. Így ma már jobban tudok magamon segíteni, ha teszek érte.

Talán Te is teszel érte Kedves Olvasó.

Utóirat:

Ezekkel együtt sem lettem vegetáriánus, mert úgy gondolom, hogy az ember mindenevő: de ebben meg kell keresnem és be kell tartanom a nekem legjobban megfelelő mértéket.

Amikor erről beszélgettünk a Csoportban is ez a vélemény alakult ki.

Pécs 2017. december 11.

Szertettel: István