A 12. bolygó...2. rész. A NEFILIMEK

A 12. bolygó…. 2 rész.  A NEFILÍMEK

A NEFILIMEK

Kedves Olvasók!

Tulajdon képen most közelítünk a történet elejéhez. A sumér feljegyzések az eddig tárgyalt isteneket Nefilimek -nek  az „égből lehullott” isteneknek nevezik.

Legfontosabb jellemzőjük, hogy szabadon közlekedtek a levegőben, egyik városból a másikba, egyik országból a másikba. És még ennél is fontosabb, hogy az égbe is feljártak, amikor csak akartak.

A feliratok, a domborművek és pecséthengerek a mai rakétákhoz hasonló fény-csóvát vető rakétákat örökítenek meg.

A Mariban végzett ásatások során előkerült Istár egy szobra is.

A gyönyörű, élethű szobor, a „vázát tartó istennő” szobraként közismert a régészetben…..

Fejét nem női kalap, hanem egy különleges sisak fedi, amin a mai pilóták fülhallgatóira emlékeztető kidudorodások vannak. Hátán szíjjak vannak keresztbe átvetve, amelyekkel egy dobozt erősítettek a nő tarkójára, a sisakhoz hátulról. A két vállán  a doboz súlyát még párnák is elosztják és tartják. A dobozból a hátán egy tömlő vezet le egészen a térd magassága alá.

Mai szemmel nézve már nyilvánvaló, hogy az istennőt egy űrruhában ábrázolja a szobor.

A sisak neve SU.GAR.RA amelynek szó szerinti fordítása „ami messze eljuttat a világűrbe”.

Maga Inanna mondja el, hogy Enlil adta át a ruházatot akkor amikor égi bárkájára szállt fel:

Felemelted a ME-t, kezedhez rögzítetted a ME-t, összegyűjtötted a ME-t, a melledre illesztetted a ME-t, stb.

Megkérdeztük Krizantént, hogy milyen elven működött a ME, ez a hajtómű, amely nyilvánvalóan alkalmas volt arra, hogy vele nem csak a távolságot hidalták át, de a világűrbe való kijutást is biztosították. 

Krizantén elmondta Lacinak, hogy ez egy fénnyel felgyorsított - levegő áramlással működő hajtómű volt, amelynek során a levegő nem melegedett fel…….

Ezt a mai civilizáció nem fogja felfedezni, és alkalmazni………

A tarkón elhelyezett készülék volt a hajtómű, és a háton végighaladó cső vezette ki az energiát. A kezében lévő edény az energia begyűjtő szerkezet volt.

Ez együtt a ME.

Maga az emberi test is tudott vele repülni, külön más szerkezet nélkül.

De voltak többszemélyes rakétáik, űrhajóik, helikopter szerű szerkezetek, ahol is négy oszlopon volt rotor-szárny. Ilyen helikoptert látott Ezékiel is, akinek látomását a Biblia is megörökítette.

Valamennyit használták, de nem mindenki, hanem csak azok, akiknek az istenek tanácsa ezt megengedte, és megadta a jogot erre. Ez is a hatalom része volt.

Sok más szobor ábrázolás is fenn maradt, és mindegyiknek jellemzője a sisakon elöl lévő nagy védő szemüveg is.

A későbbiekben a csúcsos sisak és a szemüveg jellegzetességeit ragadták meg az emberek az ábrázoláskor, és egyszerűsítették az istenekre vonatkozó jelet, ami a szemüveg rajzi vonalaira zsugorodott. Ez a jel láthatóan egy fekvő 8-as képét adja ki. Ilyen jelet használtak a hettiták és a későbbi minószi és mükénéi korban is.

És még egy híd a mai időkhöz.

Az eredeti sumér szobrok között nagyon sok ábrázolja az isteneket, amint egy csúcsos kamrában állnak. Ezek egyértelműen az űrhajók egyszerűsített ábrázolásai.

És ha körülnézünk akkor láthatjuk, hogy a keresztény szentek is ilyen falba mélyesztett kamrában állnak szinte minden templomban,….. ma is.

Az sem lehet véletlen, hogy a sztélék, ezek a hosszú, hegyes, égbe nyúló gránit oszlopok – amelyek évezredek óta hirdetik a hatalmasok cselekedeteit - olyanok, mint a mai rakéták.

Sumér nevük NA.RU , jelentése : felemelkedésre képes kő.

Ezt követően a könyv részletesen áttekinti azokat a domborműveket, pecsét hengereket, agyag táblákat, amelyeken a rakétákat, űrhajókat ábrázolják.

Nem csak Mezopotámiában, de egy távoli ország egyiptomi kormányzójának sírkamrájában is találtak egy festményt, amelyen egy rakétafej látható a datolyapálma ligetben. A rakéta törzse a föld alatt van egy mesterséges silóban, és a siló falát leopárdbőrökkel díszítették.

Gilgames a sumérok hős királya is TIL.MUN országába indult az élet vizének keresése közben. A szó jelentése: a rakéták földje.

De nem csak Gilgames, hanem a sumér királylisták szerint Kis városának 13. uralkodója Etana is feljutott Anu egébe.

Ez a történet a sumér irodalomban és történelemben közismert volt, és több agyagtáblán került elő az eset leírása.

És itt van egy mai kapocs, a szállító jármű a SAS volt, amely szintén egy silóból indult Etana-val. Majd részletesen leírja az agyagtábla, hogy miként látta egyre kisebbnek a Földet, amely végül eltűnt a szeme elől.

Röpült a sas egy berut,    …../ez egy földi idő egység alatt megtett út /….

Íly szóval szólott akkor Etanához:

Nézz le barátom: milyen lett a Föld?

Tekintsd a tengert a Hegy Házának partján!

A Föld, barátom, kis halomhoz hasonlít,

A tenger meg: víztartó dézsa……..

Azt pedig mindenki tudja, hogy napjainkban a SAS az Apolló 11. holdjáró űrhajó neve volt.

A későbbi időkben az ember testű „sasok” lettek az űrhajósok jelképei is az ábrázolásokban, ahol is rendszerint az élet fája mellett állnak, vagy az élet vizét, gyümölcsét tartják  kezeik között.

Ugyanígy a későbbiekben az istenek megjelenítése sokszor a szárnyas emberalakhoz kötődik.

A kőbe és agyagba írt jelek a rakéták és a fokozataik, az űrhajók ábrázolását is tartalmazzák.

Maga a sém szó pedig: rakéta, űrhajó jelentéssel bírt eredetileg.

Ilyen összefüggésben a sém népe: a rakéták népét jelöli.

A Bibliában is benne van a Nefilímekre való  hivatkozás – dacára a fordítások torzítása ellenére – a Teremtés Könyvében a hatodik fejezetben ez van írva:

Látták az istenek fiai

Az ember lányait, hogy szépek,

És vettek maguknak feleséget

Mindazok közül, akiket választottak.

A nefilimek voltak a földön

Azokban a napokban és azután is,

Midőn az istenek fiai jöttek

Az emberek lányaihoz

És ezek szültek nekik.

Ők ama hősök, kik ősidőktől fogva híresek voltak:

A sém népe.

Egyre  nehezebb lesz a teológusok dolga, amikor a Biblia ilyen sorait kizárólag allegorikusan kívánják magyarázni.

A nefilim szó sémi gyökere a NFL „levetettnek lenni”vagyis azok akik: levettettek a földre.

Nem minden bibliai szakértő zárkózott be a ködös allegóriába.

Malbim, egy múlt századi neves zsidó biblia-szakértő munkájában leírta, hogy ő is megfejtette és felismerte a nyelvi gyökereket, és szerinte is a nefilimek: „olyan istenségek fiai voltak akik az égből érkeztek a földre és az emberek lányai közül vettek feleséget maguknak: leszármazottai között megtaláljuk a hősöket, a nagyhatalmúakat, a hercegeket, s a királyokat”.

A 12. bolygó

Maga a fizikai alap kezd kibontakozni akkor, amikor a 12. bolygó történetét állítjuk figyelmünk középpontjába.

A könyv levezeti Kopernikusz 1543-ban közzétett heliocentrikus világképe előtti állapotot. Ebből látni lehet, hogy Aratosz –görög filozófus - i.e. III. században leírt verses művében szerepel a 12 állatövi csillagkép leírása, amit Szent Pál is ismert, mert idézett belőle.

Ebben olyan állapotban írja le az égi csillag-képet, amely Mezopotámiában i.e. mintegy 2200-ban volt megfigyelhető. Ezt ugyanis a mai szakértők már vissza tudták pörgetni a számítógépes modellezés segítségével. 

 A megfejtett agyagtáblák tartalmából egyértelműen látni lehet azt, hogy a későbbi korok egyre kevesebbet tudtak a csillagászatból, mint az elődeik, és a maradék tudásukat is az elődöktől merítették.

Maga a Biblia is tele van csillagászati utalásokkal, és jelképekkel. József tizenkét égitesthez hasonlítja magát és testvéreit, Jákob pedig az állatöv tizenkét csillagképével azonosította tizenkét fiát, amikor megáldotta őket.

A kiásott agyagtáblákon számtalan csillagászati és később asztrológiai szöveg került elő. Ebben már a csillagok és a bolygók hatásait vizsgálják a földi eseményekre vetítve.

Az agyagtáblákról szerzett közvetlen ismertek  alapján George Sarton professzor munkáiban levezette, hogy a későbbi görög és római csillagászok azért tévedtek, mert áttértek egy geometriai rendszerre, amellyel a világot kívánták leírni.

A korábbi káldeus csillagászok viszont – Babilonban -  a sumér hagyományok alapján matematikai eljárásokat, képleteket használtak.

Nem a saját megfigyeléseik alapján végezték a számításaikat sem – bár ilyen megfigyeléseket is végeztek – hanem az ősi sumér táblázatokat használták, és azokon nem változtattak.

Ennek alapján tudták előre kiszámolni a hold és a napfogyatkozásokat, stb. pontosan. 

Legfontosabb feladatuk a pontos naptár készítése volt, amelynek segítségével meg tudták mondani az ünnepek, stb. időpontját.

Ez adta meg a lehetőséget az istenekkel való kapcsolat felvételre….stb.

A kutatók megtalálták az első naptárt, amiből a többi levezethető.

A sumérok újév napja a Nap és a tavaszpont kereszteződésekor következett be.

Dungi – Ur egyik királyának uralkodása alatt -  i.e. 2400-ban leírt agyagtáblán rögzítették, hogy az újév időpontját már 2000 év óta, vagyis i. e. 4400-ban így határozták meg.

Ismerősünk Assur-bán-apli Ninive királyának könyvtárából kiásott 25000 agyagtáblán szereplő csillagászati leírások alapján a mai kutatók teljes biztonsággal azonosítani tudták a i.e. III. évezredben leírt csillagokat, vagyis a Nagygöncölt, a Sárkányt, a Hattyút, stb.

A kutatások során fény derült arra is, hogy az európai kultúra által a görögöknek tulajdonított 12 állatövi csillagkép sem görög „eredeti” hanem a suméroktól átvett, és átkeresztelt megnevezés csupán.

Maga a zodiákus szavunk a görög zodiakosz küklosz „állatöv” szóból ered. A sumérok ezt UL.HE-nek, „ragyogó nyáj”-nak nevezték.

Mindezek alapját pedig a 12 főisten, ehhez kapcsolt 12 állatövi csillagkép, és a 12 bolygó a Naprendszerben, valamint a 12 hónap, stb. adta meg.

És ismerték és megjelenítették a 12. bolygót, amit szárnyas bolygóként, a legfőbb hatalom megtestesítőjeként jelöltek.

Teremtés legenda

A következőkben a könyv részletesen elemzi azt a teremtés történetet, amely a sumérok által rögzített leírás babiloniai átírásaként találtak meg a Ninive-i könyvtárban, és Marduk dicsőségét hirdeti.

A teremtés legenda szerint a kezdetekkor a világűrben még nem voltak „istenek” - vagyis bolygók, -  még nem nyerték el nevüket, még nem volt kijelölt „sorsuk”, vagyis keringési pályájuk,……

Csak 3 égitest létezett:

APSU, a kezdettől létező, …vagyis a Nap, és párja

TIAMÁT „az élet úrnője”, a vizek úrnője.

És vizeik  „egybemosódtak” és isteneket vagyis bolygókat nemzettek és szültek.

Velük együtt létezett „a megszületett”, a Merkur is.

/Bár ezt mindenki tudja, ….de mi emberek hajlandók vagyunk elfelejteni időnként azt, hogy a Teremtő szellemi lény, …. és minden, általa létrehozott „bolygó” is szellemi lény elsősorban,… ha úgy tetszik, akkor istenek, akik cselekednek, és akiknek akaratuk van….. és csak azt követően anyagiak, ami látszik is…..és amelyek sorsát ugye a „külső történés” alakítja olyanná, amilyen……./

Az idők során először a Mars és a Vénusz született meg, majd a Jupiter és a Szaturnusz, végül az Uránusz és a Neptunusz.

A Plútó a Szaturnusz mellett volt, annak a holdja volt.

Az isteni-testvérek azonban „rakoncátlankodtak”, össze-vissza szaladgáltak és háborgatták a szülők nyugalmát,…. vagyis pályájuk sok hibával működött, még nem volt kialakulva a teljes egyensúly. „Veszélyeztették Tiamát hasát”.

A szülők elhatározták, hogy megrendszabályozzák a pályájukat.

Ezen felháborodtak és összeszövetkeztek a testvérek, és Neptunusz valamilyen „álom-öntést” hajtott végre, energiát bocsátott ki, amelynek hatására a Nap és Tiamát mozdulni sem tudott. Ezt kihasználva Neptunusz „elvette teremtő erejét” a Napnak és Tiamát-nak, és nem tudtak többé új energiát és anyagot kibocsátani, vagyis új bolygót világra hozni.

Közben a Sors házában, a Végzet csarnokában isten született, az istenek legbölcsebbike.

A Mélység szívében jött világra Marduk.

Ez a legfényesebb ragyogó égitest:

amelyet Neptunusz vonzott magához a mélységből, és pályáját megváltoztatta. Amikor az Uránuszhoz közeledett, akkor annyi anyag szakadt ki belőle, hogy 4 hold alakult ki a Marduk körül, amelyek mint forgószél kavarogtak a bolygó mellett. Ezután a Jupiter ragadta meg, vagyis térítette beljebb a Naprendszer belső tartományai felé.

Tiamát ettől nyugtalan lett – vagyis keringésében zavarok támadtak – és 11 kisebb hold szakadt ki belőle, amelyek koszorúként vették körül.

A legnagyobbnak, Kingu-nak önálló keringési pályája is lett a Nap körül, amit Tiamát „jelölt ki”.

Ez felháborította a többi istent, vagyis a bolygókat, hogy Tiamát önálló pályát adott a saját holdjának, és ezzel isteni rangra, bolygó szintre emelte azt, holott erre senki sem hatalmazta fel. 

A bolygó testvérek ezt nem akarták tűrni, és elhatározták hogy leszámolnak Tiamáttal. De egyiknek sem fűlött a foga az összeütközéshez.

Szaturnuszank támadt az az ötlete, hogy az új fényes bolygót, Mardukot kell felkérni a feladatra. Szaturnusz az addigi holdját….vagyis a Plútót …… küldte a többi bolygóhoz, és az  hírül vitte, hogy Marduk olyan feltétellel vállalja el a feladatot, hogy ha ettől kezdve az ő pályája lesz az első az égi istenek között, vagyis a Naphoz közelebb kering a többieknél.  A bolygó testvérek ebben egyet értettek és pályájuk –tömegük hatására Marduk a megfelelő pályát foglalt el, vagyis épp Tiamáttal szemben haladt. További 3 holdat bocsátott ki magából, ezek a Gonosz Szél, a Forgószél, és a Hasonlíthatatlan Szél.

Az összeütközés a 7 szél és Tiamát között megtörtént, és azok legyőzték, ketté szakították Tiamátot, anélkül, hogy Marduk-nak saját magának kellett volna összeütköznie. E helyett a holdak által szétszakított Tiamátba belelőtte fényes nyilát, vagyis energia mezejét, és ezzel semlegesítette annak önálló erejét, és Tiamát önálló mágneses,- és energia mezői megszűntek.

A könyv kitér arra, hogy hogyan vágta ketté Tiamát élettelen testét az újabb fordulatkor Marduk, és ebből született a Föld és a Hold.

A Föld Tiamát eredeti vizét hozta magával, és ettől lett az élet bolygója. Az ütközéssel Marduk mindkettőt új,- Nap körüli pályára állította…..

És Kingu lett a Föld holdja, akitől elvette az éltető erőt, és vizet, és halott kísérővé zsugorította,  fokozta le.

A KIN.GU kifejezés értelme „ a legfőbb hírnök” a sumér nyelvben, ebből lett a lefokozás után DUG.GA.E, vagyis „ólommal telt edény”.

Maga a Biblia is ismeri a történetet, és soraiban felidézi az ősi időket, amelyben a dicsőséges uralkodó, az Örökkévaló legyőzte a Gőgöset, a vizek urát. A Biblia- tudósok szerint az ott alkalmazott szavak értelme és eredete ide, a sumér legendára vezethető vissza, és Tiamát-tal azonos.

Tiamát maradék részéből pedig „fényes karpántot” kovácsolt az égen.

Ezzel ketté választotta a Nap körüli un. belső és a külső bolygókat, vagyis létrehozta a kisbolygók övezetét.

Az első összecsapás után Tiamát  11 holdja pedig menekülni kezdett Marduk elől, reszketek a leírás szerint és  vissza fordultak útjukon, hogy megszökhessenek. De Marduk hálót vetett rájuk, és uszályába fogta azokat, és összetörte őket, majd magával cipelte a messziségbe.

Ezek lettek az üstökösök.

A könyv szerint ez a magyarázat sokkal érhetőbb és „tudományosabb” minden eddigi elméletnél. Ugyanis eddig még senkinek sem sikerült megmagyarázni, hogy miért ellentétes irányba forognak a Nap körül az üstökösök a bolygókhoz képest. Pályájuk miért nem a bolygók pályájával azonos, közel kör alakú,  hanem hosszú ellipszis.

Mivel Krizantén tanításából tudjuk, hogy hogyan jött létre az anyag az első teremtés végén,- a bukott első teremtett szellemekből,….. majd a másodteremtés során a Föld az Emberszellemek munkája nyomán, és a Nap is ennek a folyamatnak a részeként…- és legyen világosság- , ezért látható, hogy nem a sumér teremtéslegenda szerint történt ezek létrejötte..

Ezt bárki elolvashatja a Krizantén üzenetekben, és az abból készült előadások anyagában is.

De a Nefilimek szerepe ettől még nem világosodott meg, ezért megkérdeztük Krizantén, aki Lacinak elmondta, hogy:

A Nefilimek a Teremtő által létrehozott Emberszellemek közül valók.

Feladatuk ugyanaz volt, vagyis a másodteremtés során a Föld és az Ember megteremtése.

Tudjuk, hogy ez évmilliárdok alatt zajlott le.

Ennek során a megteremtett ember leányainak szépsége a későbbiekben sok Emberszellemet arra indított, hogy azokkal párosodjanak.

Ez a folyamat a Nefilimeknél is elindult.

De az özönvíz miatt a Földet elhagyták, és már nem is tértek oda vissza tömegesen, hanem fenn maradtak a szellemi létben.

Így végül is nem buktak el és nem kellett elkezdeniük a földi élettel járó inkarnációk sorozatát, mint a bukottaknak.

De  nem is emelkedtek fel, mint azok az Emberszellemek, akik teljesen hiba nélkül hajtották végre a feladatot, és a Föld és az Ember megteremtésének befejezése után Őrzőkké vagy Ember Istenekké váltak.

A fél-bukás -  fél eredménnyel járt.

Arra kaptak jogot, hogy egy új bolygót hozzanak létre saját erejükből.

Ez lett a Marduk.

Ennek következtében saját bolygó teremtő  tapasztalattal is rendelkeznek.

Mivel saját maguknak készítették el az új bolygót, ezért ez egy szellemi bolygó lett, és nem alakult ki állandó – a fizikai síkon jelen lévő és látható – fizikai formája, megjelenése.

A Nefilimek szellemi lények, vagyis nem anyagi lények, nem földi emberek.

Ahogyan azt már az V. előadásban leírtam – Krizantén elmondta, hogy:

A Nefilimek olyan szellemek, akik saját akaratukból – a végrehajtandó feladat érdekében – fizikai szintű testet is tudtak,- és tudnak létrehozni, és abban megjelenni, és dolgozni, élni.

Feladatukat a Teremtő abban határozta meg, hogy a szükséges időközökben az Ember és a Föld fejlődését segítsék elő, és arra legyen gondjuk.

Ezért – ahogyan az V. előadásban olvasható – időnként bolygójuk fizikai megjelenését is előidézték – saját szellemi testük forgásának felgyorsításával, vagy lassításával – a megfelelő rezgésszámot előállítva.

Így a Marduk néha megjelent a Naprendszer térségében, később pedig eltűnt abból. Ők maguk alkotják a bolygó „anyagát” is, ha arra szükség van.

Így a Marduk esetenként a fizikai síkon van….., de általában nincs ott.

A tényleges munka ebben rögzült a Nefilimek részére, akik egy külön kasztot képeznek jelenleg is – hasonlóan mint az őrangyalok – és nem is vesznek részt a továbbfejlődés láncolatában.

Ezen a meglévő szinten,- és ebben az Univerzumban vannak rögzülve.

Azt is tudták a Nefilimek, hogy szellemként nem párosodhatnak az alacsonyabb rezgésű emberekkel, de ezt a szabályt nem mindegyikük tartotta be, ahogyan azt az agyagtáblákon  is leírták. Nyilván az elbukottak sokkal kisebb létszámot jelentettek, mint az el nem bukott Nefilimek tömege, ezért tudtak fennmaradni ilyen formában. 

Ez  - az alacsonyabb rezgésű személlyel való párosodás tilalma, mint alapszabály - ma is érvényes.

Nem egy – félig – felemelkedett ezoterikus  mai földi „mester” felejtkezett el erről a törvényről….és lőn soronkívüli halála…..

Ezt a tudást a későbbi időkben az egyes földi civilizációkban a papok vették át magukra vonatkoztatva, és ebből vezették le a papi nőtlenség tézisét, mivel magukat magasabb rendűnek tartották az átlagos embereknél.

Krizantén elmondta, hogy a Nefilimek a suméroknak nem adták át a teremtéstörténet valós leírásához a szellemi okokat,  és a folyamatokat,…… és arra sem tanították meg őket, hogy ők milyen szerepet töltöttek be a Föld és az Ember megteremtésében.

Csak azt adták át, hogy minden változás csak felülről, a Teremtőtől indulhat ki, és azt, hogy ezek a változások - csillagászati köntösben - így látszottak az égen.

Az égi okok fizikai síkon megjelenő történéseit,….. a teremtés tényleges leírását már a sumérok „találták ki”,…….. kikövetkeztették.

Ha a Marduk a Naprendszeren kívülről jött ide,….. akkor az csak így történhetett. Ez lett az agyagtáblákon leírva teremtés történetként. 

Láthatjuk, hogy az akkori emberek, a sumérok egyáltalán nem voltak híján a logikai készségnek, és  nem voltak buták. Maga az egész történet nagyon logikus, egymásra épülő, és látszatra hézagmentes. Még a szerzőt is arra indította ez a teremtéstörténet, hogy a csillagászatilag ma még megmagyarázatlan kérdésekben a sumér változatnak adjon „igazat”, elsőbbséget.

Nyilvánvaló, hogy mi is csak Krizantén tanítása alapján tudjuk elmondani a helyes megfejtést.

Krizantén azt is elmondta, hogy :

A Marduk ebben az Univerzumban létező olyan szellemi bolygó, amely a feladatok ellátása érdekében a naprendszerek között „vándorol”.

Az Univerzumon belül átemelkedéssel közlekedik az egyik naprendszerből a másikba, de egyébként egyhelyben is állhat.

Nem kell keringenie a Nap körül, és nem kell 3600 évenként visszatérni, hanem szintemelkedéssel közlekedik.

Ezért is jogosan vetődik fel, hogy akkor honnan jött a 3600 éves periódus  gondolata……

Krizantén elmondta, hogy:

Egy teremtési civilizációs ciklus 7200 év, és ennek a felét látták a sumérok, amikor már a Nefilimek jöttek. Ez a 3600 éves periódus tartalma.

Az üstökösöknek sem az a feladatuk hogy az emberi sorsfordulókat előre jelezzék, hanem:

Az univerzumok között járva az üstökösök szállítják a megfelelő helyre a szükséges szellemi erőket,….

Az üstökös a csóvájának megjelenésekor „ég” -  mint a fa a tűzön – ilyenkor szabadul ki az anyagból a már felszabadulásra váró szellemi erő.

Az üstökösök azért mennek szembe a bolygók keringési irányával, mert a másik feladatuk a szellemi szemét begyűjtése, és elszállítása, és ezt csak ilyen mozgással lehet intenzíven, eredményesen felvenni a térségből, és elszállítani.

A Kisbolygók pedig a holdakhoz hasonlóan a szemét lerakó és begyűjtő feladatot látják el.

Viszont megkérdeztük, hogy hogyan alakult ki a Föld körüli kisbolygó övezet, és az üstökösök????

Ezek kialakulásához van köze a magyar eredetű szellemek bolygó robbantásának?

Krizantén elmondta, hogy:

Igen, a magyar eredetű szellemek a Tiamátot robbantották fel, és ebből lett a kisbolygó övezet.

Az üstökösök pedig az Univerzum küldöttei, a Marduk segítői.

Amihez nem kell a szellemi bolygó saját megjelenése – például, új információt és energia mintát küldeni, a szemetet összeszedni, stb. akkor a szellemi bolygó – mint pl. a Marduk - elküldi az üstököst.

A szemetet begyűjti és elviszi az üstökös, majd átlép egy másik Univerzumba, és ott a rendes teremtéshez mint anyagot használják fel az átvitt szemetet.

A Nefilimek már elvesztették a tudásuk eredetére vonatkozó információt, és így a teljes tudást is.

Már nem tudtak úgy megjelenni, mint a teremtés elején az Ember Szellemek. Ezért mielőtt az emberrel találkoztak volna már át kellett alakulniuk, hogy úgy tudjanak megjelenni, mint az emberi testben lévő istenek.

Ahogyan a Marduk bolygót is maguk teremtették meg a fizikai síkon, úgy az „űrhajót” is meg kellett teremteni.

Ezek azonban nem űrhajók voltak, hanem MERKABÁK.

Ha mondjuk 10 Nefilim akart megjelenni a Földön, akkor a másik 10 önmagából létrehozta a Merkabát, ami űrhajó formában jelent meg.

A Merkaba egy organikus energia „szerkezet”, amibe az adott szellemek bele vannak épülve. Ez jelent meg fizikailag.

A sumér teremtéstörténet szerint Marduk sorsa pedig az lett, hogy 3600 évenként vissza kell térnie a csata színhelyére.

 A legfontosabb összegezés pedig az, hogy így jött ki Naprendszerünkben darabszámra a 12 égitest, amelybe a sumérok beszámították a Napot és a Holdat is.

Vagyis a 12. bolygó a Marduk, amely a továbbiakban a rajta élő Nefilimek ténykedése miatt lesz a főszereplő.

Az Égi királyság….

Ezt követően az Égi királyság címmel a könyv először a 12. bolygó, Marduk keringési pályájával, idejével, fényességével, győzedelmes égi munkájával és dicsőségével foglalkozik.

Levezeti a sumér teremtéslegenda későbbi megjelenését a Bibliában, és az ókori más népek teremtés történeteiben is.

A Marduk legfontosabb tulajdonoságát maga a  naprendszeren belüli keringése jelentette – a sumérok tudásában -,  amelyben 3600 évenként tér vissza a Nap közelébe.

Ilyenkor keresztezi a többi bolygó pályáját.

Ezért az ékírásban a  jele, a KERESZT lett, ami a „találkozások bolygója” és Anu és „isteni” tartalmat is jelentette.

És itt van egy újabb mai kapcsolat:

Jézus jele is a kereszt, amely megegyezik a sumér formával.

Az egyenlő szárú kereszt, és nem a kivégző eszköz….

Ez az azonosság csak formai.

Krizantén tanításából tudjuk, hogy:

A kereszt tartalmi fontosságát az adja meg, hogy annak középpontjába helyezkedve tudja az Ember a földi életben egyszerre látni és érezni a vízszintes és a felette lévő szintek információit, energiáit.

A képírásos rendszerekben pedig Marduk a szárnyakkal ábrázolt kör, vagyis a szárnyas bolygóként jelenik meg.

Valamennyi ókori nép a 12. bolygó megjelentését kiszámítható,- előre megjósolható,- nagy megrázkódásokkal járó,- új korszakot hozó- égi jelként tartotta számon.

Útján – amikor a Jupiter pályáját elhagyta – esőzések, áradások, földrengések kísérték. Ez váltakozott békés és bőséget adó időkkel.

Legtöbbször gyönyörű fényét, ragyogását dicsérik a sumér szövegek, amely még nappal is látható.

Három ponton is rögzítik az agyagtáblák a földi megfigyelhetőségét, illetve azt,  hogy onnan hogyan látható.

Először a Merkur pályája mellet tűnik fel, majd a Jupiter mellett halad el, és:

Végül a kisbolygó övezetben áll meg- vagyis megérkezik a keresztúthoz - amit Nibiru néven neveznek.

Ez a fordulópont, ahonnan kezdve már távolodik a Naptól.

Ez a leírás azonban azt is tanúsítja, hogy a sumérok látták ezt a folyamatot, és nem csak kitalálták. Nyilván a fizikai síkon a Marduk – földi feladatának ellátása közben – látható volt, és az űrhajókkal való le és felszállás is látható volt.

Megkérdeztük Krizantént, aki Lacinak elmondta, hogy ……..úgy van, ahogyan ezt a sumérok leírták:

A Marduk már a Plútó távolságában anyagi szinten látható volt, ott fénylett, és végig vonult az égi pályán, a Mars mellett, a kisbolygók övezetében pedig megfordult, és már távolodott is. Fénylett, nagy volt, stb. ahogyan azt az agyagtáblákon leírták……

A könyv szerzője szerint a mai tudomány még  nem találta meg a Mardukot. Ennek oka az, hogy Naptól való távolsága olyan óriási, ami miatt a kontakt megfigyelése lehetetlen a mai eszközökkel. Valószínűleg matematikai számításokkal lehet majd először megfigyelni, amire már volt utalás, egy- a Halley üstökös pálya-rendellenességével összefüggő számítások alapján.

Ahogyan ezt fent levezettük……nem ez a fizikai megfigyeléssel összefüggő kudarc igazi oka, hanem az, hogy:

Nincs mit megtalálni, felfedezni,…

Amíg a Marduk nem kap újabb Föld körüli feladatot.

Krizantén már korábban elmondta, hogy újabb megjelenése 2101 év végén, a dimenzió váltáskor várható, mivel ezzel kapcsolatban:

Segít a Föld és az Ember felemelkedésében.

Az eredeti sumér és mezopotámiai szövegek azonban egyformán 3600 évet jelölnek meg keringési időként. Ennek írásjele egy szabályos kör, amely egyben a „teljes ciklus” , a „tökéletes kör”, a SÁR mint a bolygó jelzője „ a legfőbb uralkodó” jelentéssel is bír, amellett, hogy a 3600 év piktogramja is egyben.

Ezt követően  a bolygók és az istenek megnevezése, és idejük számbavétele következeik a könyvben.

Az egyik agyagtábla szövegéből ismert babiloni tudós,- csillagász,- pap  - Béroszosz  - 10 uralkodót sorol fel, akik a Vízözön előtt uralkodtak a Földön. Alexander Polihisztor a káldeusok 10 királyának történetét 120 SÁR-ban határozza meg, vagyis 432 ezer évben.

Arisztotelész tanítványa, Abüdénosz szerint a Föld első királya Alorosz volt, aki 10 SÁR-ig uralkodott.

A sumér táblák szerint 5 városba szállt alá a királyság az égből, és  Eriduban az első király 28000 évig uralkodott.

Majd felsorolják a vízözön előtti városokat és uralkodókat.

És a könyv összekapcsolja az uralkodókat a Marduk bolygóról jött Nefilimekkel, és így teremti meg a logikai egységet a bolygó keringési ideje és az uralkodók „szolgálati ideje” között.

„Nyilvánvaló”, hogy a Mardukról a földközeli állapotban tudtak a Nefilimek átjönni űrhajóikkal a Földre, és ennek lehetőség a Marduk keringési idejével van egységben.

A továbbiakban a szerző a Föld élővilágának kialakulását is a Marduk „munkájához” köti.

A könyv azt fejtegeti, hogy az élet csírája a Tiamattal történt összeütközés közben került át a későbbi Föld anyagába, azt mintegy beoltotta. Mivel a Mardukon az élet és az ottani ember fejlődése – a szerző számítása szerint mintegy 45 millió évvel - korábban indult el, mint a Földön, így természetes, hogy az fejlettebb, és azt átadta a földi életformák kialakulásához, létrehozásához.

Ismerve Krizantén tanítását mi tudjuk, hogy ez nem így történt.

Nyilván a szerző is azért „kényszerült” ilyen elmélet kidolgozására, mert a Föld és az élet kialakulását nem Isten bevonásával vezette le, hanem helyette a 12. bolygó töltötte be ezt a teremtő szerepet gondolkodásában.

Mi tudjuk, hogy magát az élet keletkezését sem lehet Isten nélkül igaz módon megmagyarázni és elbeszélni sem.

A sumér teremtés legenda sem hagyta ki az isteni szerepet, csak azt az általuk közvetlenül látott és megismert „égből lehullott istenek” személyével töltötte be.  A suméroknál ez érthető és elfogadható is.

Az űrhajók leszállása…

A 9. fejezetben a könyv a földre való leszállás témáját dolgozza fel.

Ebben olyan érdekes témákra világít rá, mint a bolygók száma és számozása.

Nyilvánvaló, hogy a sumérok és az őket követő ókori népek nem látták a Plútót, és a többi külső bolygót, de tudtak róla.

A tudósok azonban ezt a tudást nem ismerik el, és azon töprengenek, hogy Lagas uralkodója Gudea által agyagtáblára írt állítása …..miszerint „az égi 7 azonos 50-el” mit is jelenthet.

Holott ezt a talányt – ha elfogadom a Nefilimek létét és tudását – egyszerű megoldani a szerző szerint……

Vagyis az égen a 7. bolygó, a Föld azonos az 50 számmal „jelzett” istenség, Enlil bolygójával.

Természetesen ebben a válaszban az is benne van, hogy aki a Föld bolygót 7. bolygóként veszi számba, az nyilvánvalóan a Naprendszerhez kívülről közelített, és így számolta meg azokat.

A sumérok a többi bolygót is jelképekkel helyettesítették be, pl. a Vénuszt egy nyolcágú csillagként ábrázolták rendszeresen – mivel a nyolcadik a sorban.

Az agyagtáblák megőrizték az újévi ünnepségek lefolyásának rendjét is. Ekkor  megelevenítették a Föld létrejöttét, vagyis Marduk, a 12. bolygó csatáját Tiamáttal, és győzelmét.

A 12  napig tartó babilóniai ünnepség sorozat minden részletében felidézte az égi történéseket, és szigorú rend szerint megszemélyesítették, és színdarab szerűen eljátszották az egész esemény sorozatot.

A 12 istenség – a 12 bolygó megszemélyesítésével – az ünnepség főszereplői.  Ekkor az „istenek” elhagyták egy bárkán utazva a „házukat” – vagyis a templomukat – és körbe utazták a várost, majd az ünnepség végére visszatértek oda. A lakosság pedig örvendezett és lakomát rendezett a tiszteletükre.

A szerző rávilágít arra, hogy az egyes bolygók „házának„ elnevezése a Nefilimek űrbeli útját jelképezi. Így a Földre való megérkezés és leszállás jelzője BIT AKI TU. „a földi élet építésének háza” az ide beérkező Marduk jelzője pedig „a pihenés házának ura”.

De a többi bolygó „házának” elnevezési is ebből a nézőpontból érthető.

A belső bolygókat elérve – a négy belső bolygó térségét együtt – UL.HE-nek nevezték, ami annyit tesz „ az összezavarodás zónája”.

Természetesen a történészek korábbi eszközével, az „ásóval” ennek nem lehet kideríteni az értelmét.

A mai űrhajózási tapasztalat azonban rávilágít arra, hogy a Napkitörések és a Hold felszínéről visszaverődő infravörös sugárzásban időnként bekövetkező változások „becsapják” a műholdakat, elnémítják azokat, stb…vagyis összezavarják a kommunikációt.

A Plútó mellett még a Mardukon tartózkodtak a nefilimek, de a Neptunusznál már az űrhajón voltak. A Neptunusz - a Supa - mellett volt az IRU, a „hurok”, ami felgyorsította az űrhajót. A Szaturnusz rendszeresen veszélyt jelentett az űrhajóra – egy balesetet is megörökítettek a feljegyzések - , de a Jupiter térségében  már fellélegeztek. Itt öltötték fel az űrruhát is.

A Jupiter jelzője SZAG.ME.GAR volt….. „a hatalmas, hol felöltik az űrruhát”.

Az egyik pecséthengeren a szárnyas korongként ábrázolt űrhajó a Mars mellett halad el, amikor felveszi a kapcsolatot a Földi állomással.

Az űrhajó két oldalán olyan napelem táblák láthatók, amilyent a mi űrállomásunkon használunk a Nap energiájának villamos energiává való alakítása céljából.

De találtak a ninivei királyi könyvtárban egy olyan kör alakú agyagtáblát is, amit ez ideig egyáltalán nem tudtak értelmezni. A szerző részletesen rávilágít arra, hogy az itt ábrázolt vonalak, nyilak, szavak egy űrhajó részére tartalmaznak utasításokat a leszállás végrehajtására.

Természetesen az 1800 évek végén, és az 1900 évek első évtizedeiben a témával foglalkozó régészek, kutatók nem tudtak mit kezdeni a jelekkel, és a szavakkal sem. Azt értelmetlennek minősítették.

A továbbiakban a könyv a 9. fejezetében a földre-szálás helyének kiválasztását dolgozza fel részletesen.

Ebben a szerző szerint a legfontosabb szempontok az alábbiak voltak:

a bőséges ivóvíz,-

a könnyű vízi szállítás lehetősége,-

az öntözéses mezőgazdaság feltételeinek jelenléte,- és a

bőséges, könnyen felhasználható energia elérhetősége.

Ezeket az igényeket csak Mezopotámia, a Perzsa öböl térsége tudta biztosítani. Ezért esett a választás erre a helyre, ezért itt lett az Édenkert.

A többi feltétel másutt is megvalósult, de csak itt volt könnyen elérhető a kőolaj összes származéka.

Külön kiemeli a szerző, hogy a sumérok 8 szóval,- külön fogalommal jelölték az egyes kőolaj származékokat.

Összehasonlításként: Az ókori egyiptomi nyelv csak 2,- és a szanszkrit  3 fogalmat ismert ebben a témában.

Ezért az Indus és a Nílus völgyének benépesítésére csak később – a sikeres földi mezopotámiai berendezkedés után – került sor.

Krizantén elmondta, hogy itt a bőséges kőolaj származékok felhasználásával mindent meg tudtak csinálni, amire szükségük volt.

Az olaj volt mindennek az alapja.

Amint láthatjuk ide szállították a fémeket is, ami a fegyverek gyártását is lehetővé tette.

Természetesen fegyverekre csak itt volt szükségük, a Földön kívüli léthez nem kellett.

A fegyverek és az többi rakéta és repülő technika titkait nem adták át az embereknek.

A Biblia is kellemes klímájú tájnak írja le az Édenkertet, ahol az Örökkévaló szívesen sétálgatott délutánonként, hogy a hűs szellők felfrissítsék.

Az Éden szó az akkád edinu –„síkság” szóból ered.

Az Örökkévaló fogalma alatt pedig a sumérok Enlilt értették, aki  egyébként az égben tartózkodott rendszerint.

A Biblia sumér eredete miatt érthető, hogy:

Az akkori emberek az Örökkévaló fogalmát átvéve -magát a Teremtőt is ilyen emberként képzelték el.

Valószínűleg az első időkben – amíg nem rendezkedtek be a földi leszálláshoz szükséges irányító eszközökkel – a Perzsa öböl vizében landoltak az űrhajók. Erre utalnak az első leírások, amelyek a Nefilimek űrhajóit „égi bárkáknak” a vízből kibukkanó űrhajósokat pedig „hal-embereknek” nevezik.

A fent is hivatkozott babiloni Béroszosz lejegyezte az Óannész-legendákat, amelyben a

„Babilon partjain túl fekvő Erütriai-tengerből bukkant fel Óannész, akinek a külseje a halakhoz hasonlított, de a halfej alatt emberi fej volt, s az uszonyok emberi végtagokat rejtettek. Hangja és beszéde is emberi volt”

A tengerről a Perzsa öböl partjára vitt az útjuk, ami ekkor nagy kiterjedésű mocsárvidék volt.

Az Istenek városai…

A könyv 10. fejezetében az istenek városait, létrehozásukat vizsgálja meg.  Az agyagtáblák felsorolják az első városok nevét, és azt is, hogy melyik istenség volt a védnöke.

Az első város E.RI.DU lett, a mocsár szélén, jelentése a „távolba épített ház”.

A vezető szerepet pedig nem más, mint Enki töltötte be „a szárazföld ura” másik névén É.A „kinek hajléka a víz”.  Elrendelte a kis folyók tisztítását, a mocsarak lecsapolását.

Az „Enki és a Világrend” című elbeszélő költemény az egyik legjobb állapotban megmaradt szöveg, amely 375 pontosan olvasható sorban beszéli el a hőstetteket. Leírja, hogy hogyan tisztította meg a mocsarat, a Tigrist és az Eufráteszt csatornával kötötte össze. Kedves helye lett a mocsár, ahol szívesen hajózott és halászott.

Az első város megalapításakor –a feltételezés szerint -  egy nagy jégkorszak volt a Földön, ami évezredek alatt megváltozott, és enyhülés következett be. Úgy 430000 évvel ezelőtti időben a felmelegedés csapadékosabb, melegebb időt hozott.

Ekkor került sor a másodi város, Larsza megalapítására.

Ez Enlil városa lett, aki az égből figyelte és irányította eddig a dolgokat.

Ettől kezdve innen irányította Nippur felépítését, amely az  – „ég-föld kötelék” nevet és feladatot látta el. Ennek felépítése 6 sár-on át, vagyis 21600 évig tartott az agyagtáblákban megörökített szövegek szerint.

Fennmaradt egy Enlilt és hitvesét dicsőítő himnusz, amely szerint Nippurban Enlil felszerelt egy „rettentő szem”-et, amely az ország mélyét fürkészi, és egy „rettentő fénysugarat” ami az országra rávetül. A város „karja hatalmas háló” amelynek közepén egy „sebesen repülő madár lapul”. Nippur közepén állt egy pillér, hogy Enlil „ az égbe juttassa szavát”, vagyis egy adótorony a rádió kapcsolathoz.

Maga az EN.LIL megnevezés is a rádió kapcsolathoz, a szavakhoz köthető inkább, és ezt támasztja alá a megjelenítésére szolgáló piktogram, amely a mai radar állomások hálóira emlékeztet.

A rakéták, az űrhajók azonban nem itt, hanem egy újabb városban, Szipparban voltak elhelyezve. Ezek felügyelője Enlil fia, Nannar / Szin lett.

A hetedik város pedig Larak lett.

A szerző részletesen taglalja az űrhajóval való leszállás legfontosabb előfeltételeit, vagyis először is a megfelelő tájékozódás lehetőségét.

Ebben döntő szerepe volt az Ararát 5000 méternél magasabbra emelkedő kettős – havas – csúcsának, amely északról határolja Mezopotámiát. További előnyös tulajdonság, hogy az Ararát mellett két oldalról egyenlő távolságra van két jól látható tó is, a Van és a Szevan tó. Ha a délkört a két csúcs között húzzák meg, az felezte az Eufráteszt.

Itt építették fel az űrkikötőt, Szippar városát.

Itt van az ókori világ egyik leggazdagabb bitumen lelőhelye is, ahol természetes kürtőkön szivárog a felszínre a kőolaj és származékai.

Szippar közel-keleti nyelven „madarat” jelent, ahol a SASOK fészket raktak.

A korabeli gondolatok megidézése természetesen a Szerző joga, de az, ahogyan ezeket össze köti a tárgyi emlékekkel – nos az csodálatos tudást rejt magában.

Az egész könyv kapcsán ennek a magas fokú tudásnak és égi ihletésű gondolkodásnak lehetünk tanúi.

Szippar helyének kiválasztásával kapcsolatban is felleltek egy i.e. kb. 3200 éve készült agyag táblát, amelyen az elkészített rajz azt a háromszög alapú tájékozódási helyzetet ábrázolja, amit az Ararát vonatkozásában állapítottak meg.

És 5000 év távlatából a szerző azt is felismerte és leírta, hogy a Nefilimek által épített első 7 város helye is ebből az okból lett kiválasztva. Az űrhajóval való leszállást biztosította az, hogy a magasból való tájékozódást a városok  - és természetesen bennük a zikuratokon elhelyezett irányító szerkezetek – elhelyezkedése biztosította.

Egy hosszú-hegyes háromszögben rendeződött alakzatot hoztak létre, amelynek szárai a leszálló helyen értek egybe.

Az egymástól 6-6 foknyi távolságra fekvő városok nevei is ezt támasztják alá.

LA.AR.SA jelentése „a vörös fény megpillantása”, míg LA.AG.AS annyit jelent: „a ragyogó fénykoszorú megpillantása hatkor”.

A Vízözön mintegy 12000 évvel ezelőtt valamennyi várost elpusztította ugyan, de az égi parancsok alapján a mezopotámiai uralkodók szent kötelessége volt, hogy ugyanazon a  helyen és ugyanúgy építsék ujjá a városokat.

Ilyen lazúr kőbe vésett terv alapján épített újra Gudea a templomkörzetét, ahogyan azt már korábban meghivatkoztuk.

A templomokban, és a zikkuratokon helyezték el az irányításhoz szükséges felszereléseket is.

Számtalan pecsét és tábla maradt fenn, ahol a mai adótornyokra hasonló építmények állnak a mezőn, és mellett legelésző állatokat látni. Valószínűleg a mai radar sugárzó,- és letapogató vonalak és sugarak szerint alakították ki az irányító rendszert.

Maga a készülék szállítható volt, amint az a pecséthengerek megőrizték.

Olyan lehetett, mint a zsidók későbbi frigyládája.

Arannyal bevont, és a tetején két nagy „szem nézett” a templomban elhelyezett oltárról a hívőkre. Ilyen templomot tártak fel Tell Brákban, és a feljegyzések szerint Enlil „rettentő szeme az ország mélyét fürkészi, és….rettentő fénysugara az országra rávetül”.

Ezek elhelyezése későbbikben a zikkurratok, a lépcsős piramisok tetején történt meg.

A zikkurratok tájolása, magassága, lépcsőinek távolsága, stb. mind a fentről való tájékozódás és a hírközlés szolgálatában állt. Csillagászati megfigyelésre is alkalmasak voltak. A zikkurratok sarkai a négy égtáj felé mutattak.

Maga a szó „az isteni szellem csatornája” jelentéssel bír akkád nyelven.

A sumérok ES névvel nevezték, ami a „legmagasabb” és egyben a „hőforrás” értelemmel bír. Egyben az ÉS szó héberül és akkádul „tüzet” is jelent. 

Az Alanti Világ….aranybányák Dél-Afrikában….

A könyv 11. fejezetében az Alanti Világról, vagyis a déli féltekén lévő Dél-Afrikáról szól. 

Az Alanti Világ nem a túlvilágot, hanem a Föld déli felét, az egyenlítő alatti területet jelöli.

Erről szó volt már korábban is, ahol Dumuzi – Istár istennő férje – száműzetését töltötte.

Ezt a területet az agyagtáblákon megőrzött szövegek alapján a Zambézi folyó vizéhez és Rodézia bányáihoz lehet kötni. Gazdag, életben,- vízben,- és földi javakban bővelkedő hely volt ez, amit a leírások ezzel azonosan rögzítettek.

Számos pecséthengeren örökítették meg a sumérok az ottani állatokat, struccokat, zebrákat, és az ottani embereket, párducbőrős afrikai törzsfőnököt.

A hely kiemelt fontosságát az adta meg, hogy itt bányászták a ZA.AB-ot, ami a sémi nyelvekben a mai napig is „nemes fém” jelentéssel bír, a héberben „arany” a jelentése.

A sumér nyelvben az AB.ZU jelentése „a föld mélyébe fúródó üreg”, és jele egy tárna képét mutatja. Ugyanígy jelenti a tisztítás után előállított fémrúdat, melynek közepén egy furat biztosítja a felfűzés és a szállítás lehetőségét.

A Biblia is ismerte Ofir országát, amely a korai időkben az arany lelőhelye volt. Salamon király a templom építéséhez szükséges arany beszerzésére küldött hajóraja 3 év alatt fordult meg:

„három évben egyszer szokott érkezni a Tarsís-hajóraj,

Szállítva aranyat, és ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat.”

A könyv felemlíti, hogy a mítoszokban és a népi hagyományokban minduntalan előbukkan egy hajdan volt aranykor, amikor az istenek is a földön jártak. Ezt követte az ezüstkor, majd azok a hősi korok amikor az istenek és az ember közösen lakták a földet.

Az agyagtáblákon leírták a sumérok, hogy az istenek megkövetelték, hogy ételüket, italukat arany tálcán,- serlegben szolgálják föl.

Ma már tudjuk, hogy az arany nem csak értékmegőrző,- és fényűzést szolgáló,- hanem a legjobb elektromos vezető tulajdonsága miatt is értékes.

A Nefilimek ezt a tulajdonságot használták az űrhajózásban, és a fegyverek elektronikájában is. Innen indul az első „arany-láz”.

Jellemző, hogy a zsidók – az Egyiptomból való kivonuláskor – a legnagyobb sietséggel hagyták el otthonaikat, de a parancs szerint az utolsó este elkérték a nem zsidó szomszédok arany és ezüst tárgyait…….amit aztán a frigyláda készítésénél használtak fel.

Az arany azonban nem csak manapság, de akkor is sok gonddal járt együtt.

A 12. bolygó…. 1 rész. SUMÉROK…a kezdetek

A 12. bolygó…. 1 rész.  SUMÉROK…a kezdetek

Kedves Olvasók!

Ez a cikket még 2009-ben írtam.

Zecharia Sitchin „A 12. bolygó” című könyvét olyan csodálatosnak tartottam, hogy alig lehetett letenni.

Megfejtették a Sumér ékírás titkát, és lefordították az eredeti agyagtáblák feljegyzéseit. Így ma a karosszékben ülve vissza repülhetünk a vízözön idejére…ha szeretnénk.

/Közben a számítógép használati tudásom hiányosságai miatt elmaradt a közzététel. Most javította ki tudós barátom azokat a hibákat, ami akadályozta ezt./

Tartalmában az eltelt évek alatt csak növekedett a könyv vonzó ereje. A Sumérok által agyagtáblákra írt szövegek az egyetlenek, amelyek „hitelesen” számolnak be a kb. 12-14000 évvel ezelőtti özönvíz előtti,- alatti,- és azt követő időkről.

Ők az egyedüli szemtanuk abban is, hogy a Föld legújabb benépesítése hogyan indult el a legutolsó özönvíz után.

Manapság sok könyvben,- cikkben olvashatunk arról, hogy a hüllőktől származunk,- hogy azonos a genetikánk,- hogy azok uralkodnak rajtunk,- hogy mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott lombik bébik vagyunk, stb.

Csak erről az egy témáról írok most hozzá az eredeti cikkhez:

Az özönvíz után természetesen alig volt szárazföld a Földön. Ezért kézenfekvő volt, hogy a Nefilimek a vízben élő életformák felhasználásával, és a vízre szállva indítsák el segítő munkájukat.

A Nefilimek földet érése sem volt könnyű, ezért nem a szárazföldre, hanem a vízre szálltak le – ahogyan a mi űrhajósaink is – és onnan indultak el.

Erről tanúskodik a korabeli időkből:

A babiloni Béroszosz, aki lejegyezte az Óannész-legendákat:

„Babilon partjain túl fekvő Erütriai-tengerből bukkant fel Óannész, akinek a külseje a halakhoz hasonlított, de a halfej alatt emberi fej volt, s az uszonyok emberi végtagokat rejtettek. Hangja és beszéde is emberi volt”

/mintha egy búvárról lenne szó?/

Igen, ez az alapja annak, hogy a mai időkben a hüllőktől indítják az emberiség eredetét!!!???

Akik ezt gondolják: Mintha elfelejtenék, hogy az Ember nem az első élőlény volt a Földön.

Az evolúció – a teremtések egymásra épülő,- fejlődő sorozata – ugyanis az egysejtűekkel kezdődik, és a növény- állatvilág- ember sorozatban benne vannak a hüllők,- halak is.

De nem onnan származunk.

Az ő gerincük azonban az emberi testben is benne van.

Azt is keverik-csúsztatják, hogy az Ember létrehozása mikor következett be. Természetesen nem most a vízözön után történt, hanem több száz milliárd évvel ezelőtt…tanítja Krizantén.

Amikor a Teremtő létre hozta az Ember eredeti mintáját…

Azóta ismétlődnek a ciklusok 24-26000 évenként.

Lehetőséget adnak arra, hogy azok akik már elérték a magas rezgésszámú gondolkodási módot:

Szeretet, Elfogadás, Igazságosság, Szelíd módon….- elválasztódhassanak az erőszakosaktól,…. felemelkedhessenek.

Akik pedig nem érték el ezt a szintet…új ciklusban kezdhessék előröl a fejlődést…

Ez az igazi gerinc…. Az Ember fejlődés történetében…

Mivel az anyag olyan terjedelmes, így 3 részre bontom a közzététel előtt.

A Sumérok

Krizantén tanításából látni lehet, hogy a Teremtő az Emberszellemeket hogyan hívta életbe, és milyen célból:

Azért, hogy a bukott szellemek anyagba sűrűsödött  - még megmenthető – részét a segítő,- gyógyító szeretet erő elérhesse.

Ugyanis csak az Ember van olyan közel az anyaghoz – mivel félig anyag és félig szellem – hogy az Isten szellemi energiáit saját maga,- közvetlenül tudja átadni az anyagban lévőknek.

Mindezek a folyamatok Krizantén elmondása szerint sok hullámban, ismétlődő civilizációk sokaságában zajlottak a mi fogalmaink szerinti  több száz-milliárd év óta, 24000 éves ciklusokban.

Egy kis ízelítő: Krizantén lediktálta, hogy pl.

Atlantisz kultúrája 25 millió évig tartott. Bukását az okozta alapvetően, hogy leigázta Lemúriát, és rabszolga sorsban tartotta….

Az előző korokról még csak tárgyi emlék sem maradt fenn, csak nagyon ritka „véletlen” tanú jelzi, hogy azért a fizikai síkon is voltak elődeink a részünkre felfoghatatlan messzeségben.

Nekem legjobban az angol háziasszony esete tetszik, aki a kályhára akart szenet rakni, de a kitűnő minőségű szén nagy darabját nem tudta betenni egyben.

Ezért ráütött, hogy széttörje azt, és a darabokra hullott szén egy részéből egy arany nyaklánc lógott ki.

Ma is megvan, és látható Deniken ismertterjesztő írásainak és fényképének, filmjeinek jóvoltából.

Mikor is keletkezett a szén???? Talán 300 millió évvel ezelőtt egy olyan korban, amikor a mai tudomány szerint még csak ős hüllők éltek a földön. Akkor ki ejtette el randevú közben az arany nyakláncát a páfrány erdőben, csak nem egy ősgyík?

Ez a rövid kirándulás is jól mutatja, hogy nagy fehér foltok vannak a Föld és az Ember múltjában. Nem kell mindig a saját korábbi álláspontunkhoz ragaszkodni az ember teremtésével kapcsolatban sem.

Ezért is érdemes körülnézni másoknál, és én most minden érdeklődőt hívok, hogy „szomszédoljunk” egy kicsit.

Nézzük meg az ember teremtését, Zecharia Sitchin „A 12. bolygó” című művén keresztül, egy  másik nézőpontból.

Kedvencem, a Sumérok teremtéstörténete az, amely Krizantén elmondása szerint jól tartalmazza az ember egyik típusának kiválasztását, a földi testben való újabb megjelenését.

És a bukás utáni vízözön leírását is.

Először végig követhetjük azt:

hogyan találták meg a Sumérokat

A könyv végig vezet minket az ásatások időrendjében is egészen addig, amíg kiderült, hogy:

A Bibliában az Ószövetség leírásában olyan városnevek szerepelnek, amelyek a valóságban is léteztek az „idők kezdetén”

Az Asszír és a Babilon birodalom folyamatosan versengett a történelemben, de gyökerük közös volt.

Ez a akkád nyelv, az első sémi nyelv.

Engelbert Kampfel aki 1886-ban tett látogatást a perzsák ősi fővárosában, Perszepoliszban a kőbe vésett domborművek szélén látható jeleket - a korábbi díszítés helyett - írásként azonosította, és ő jelölte először azokat ékírás névvel.

Az első nagy ásatást már 1843-ban kezdték a franciák, Paul Emil Botta. A Tigris és Eufrátesz völgyében, de a fennsíkokon is számtalan helyről előkerült ékírásos táblák ragadták meg a képzeltét, és tették kíváncsivá. Észak-Mezopotámiában Mószul közelben kezdett ásni amit ma Horszábádnak neveznek. Az ásatás bőségesen szolgáltatta a tárgyi emlékeket.

Megállapította, hogy a feliratok a feltárt várost Dúr Sarru Kínnek nevezik, ez sémi nyelven „az igazságos király fallal övezett városa” jelentést tartalmazza, és a szóban forgó király a bibliai Szargon királlyal azonos.

A kiásott királyi város közepén csodálatos palota emelkedett, amelynek falait domborművek borították, és ezek együttes hossza több mint egy  mérföld volt.

A palota fölé egy zikkurratnak nevezett lépcsős piramis magasodott, hogy „lépcső legyen az égbe” az isteneknek.

Az angolok sem akartak lemaradni a feltárásban, és Sir Austen Henry Layard egy, a Tigris partján fekvő - Horszábádtól mindössze 10 mérföldre fekvő - palotát kezdett feltárni.

A lelőhely az asszír főváros, a bibliai Ninivével azonos.

Layard a görög történészek műveiben olvasott arról, hogy Nagy Sándor egyik tisztje látott „egy helyet, ahol piramisok vannak és egy ősi város maradványai” Layard a későbbiekben ezt is kiásta, és ez a város a bibliai Nimród, az asszír birodalom katonai központja volt.

A feltárások folytatódtak, és Ninive és Nimród között megtalálták Assurt az asszírok vallási központját.

Közben befejeződött Babilon feltárása is, ami a bibliai Bábellel azonos.

Paloták, templomok, függőkertek sokasága és az elmaradhatatlan lépcső az égbe, a zikkurrat, a lépcsős piramis…

Kiásták a szomszéd várak közös gyökereit, és a versengő és harcoló valóságot is.

Az akkád volt a közös nyelv.

Bár az isteneket másként nevezték ugyan, de az asszír főisten Assúr és a babiloni Marduk közös panteonban honolt az égben.

Sok ezer agyagtábla került elő ékírással akkád nyelven.

Közöttük kozmológiai elbeszélések, epikus versek, az uralkodók tetteit megörökítő leírások, templomi feljegyzések, kereskedelmi szerződések, házassági és válási iratok, csillagászati táblázatok, asztrológiai előrejelzések, matematikai képletek, földrajzi listák, az iskolákban használt nyelvtani táblázatok, szójegyzékek, és az istenek nevét, állandó jelzőiket, tetteiket, hatalmát és kötelezettségeiket megörökítő írások.

Ebből az akkád nyelvből fejődtek ki a későbbiekben a héber, az arámi, a föníciai és a kánaáni nyelvek is.

De mégsem ez volt az első nyelv és az első írás.

Maguk az agyagtáblák rendszeresen hivatkoztak egy ősi kultúrára, egy nyelvre és írásra, ahonnan azt átvették.

De honnan származik az akkád nyelv, és elnevezése?

Ez is érdekelte a kutatókat.

És ismét a Bibliához kellett vissza nyúlni. A Teremtés Könyvében van leírva:

„Volt pedig birodalmának kezdete Bábel, Érekh és Akkád.”

Elképzelhető, hogy valóban Babilon és Ninive előtt létezett egy birodalom, egy Akkád királyság, és egy főváros?

Az ásatások bizonyították, hogy igen, volt egy ilyen királyság. Uralkodója magát Sarrukín –nak hívta, ami annyit jelentett, hogy „igazságos uralkodó”. A feliratokban azt állította, hogy Enlil nevű istenének kegyelméből birodalma az alsó tengertől a felső tengerig tart. Vagyis a Perzsa öböltől a Földközi tengerig. Büszkén említi, hogy Akkád kikötőjében távoli országokból érkezett hajók horgonyoznak.

Igencsak meglepődtek a történészek, akik most már az asszír és Babilon birodalmat egyre hátrább sorolhatták az időrendben. Nem a kezdetet jelentették, hanem késői hajtását a mezopotámiai népeknek.

A következő lépcső az volt, amikor megtalálták az akkád Szargon király tetteit megörökítő feliratokat is. Ebben rögzítve van, hogy Akkád és Kis királya is. Leírják, hogy mielőtt Akkádban elkezdte az uralkodást előtte Kis uralkodóinak tanácsadója volt. Ezek szerint létezett az akkádot megelőző királyság is?

Ismét a Bibliát hívták segítségül:

És Kús nemzette Nimródot

Ő kezdett lenni hős a földön….

Volt pedig birodalmának kezdete

Bábel, Érekh és Akkád…

Számos történész feltételezte, hogy az akkád Szargon azonos a bibliai Nimróddal. Ha a Kist Kúsnak olvassuk a bibliai szövegben, akkor Szargon állításának megfelelően Nimród elődje valóban Kis volt. Szargon azt is elmondta, hogy „Legyőzte Urukot, és lerombolta falait…Diadalmaskodott az Ur lakosaival vívott csatában, s meghódította az egész vidéket Lagastól a tengerig.”

Az összefüggéseket beteljesíti az, hogy a bibliai Érekh pdig azonos a feliratban szereplő Urukkal.

A mai Warkának nevezett lelőhelyről előkerült leletek tanúsítják, hogy Ur városa azonos a bibliai Urral.

Ábrahám szülőhelyével.

A bibliai őstörténet itt kezdődik.

Mindezekből a kutatók látták, hogy a bibliai történet kezdete előtt is volt civilizáció. Az volt a kérdés, hogy mikor kezdődött, és melyik volt az.

Ebben a kérdésben a nyelvészet jött segítségül.

Az akkád ékírás szótag írás, ahol egy-egy jel egy szótagot jelöl. Ugyanakkor a szövegekben olyan jelek is voltak amelyek egy egész fogalmat jelöltek, pl. istenség, város, uralkodó stb.

Az egyetlen lehetséges magyarázat az, hogy ezek a jelek egy korábbi piktogramokat használó írásból kerültek át az akkádba, jövevény szavakként. Kiderült, hogy az akkád írásokban bőségesen vannak ilyen jövevény szavak, amelyek az egyiptomi hieroglifák módjára egy-egy jellel vannak ábrázolva.

A leggazdagabb lelőhely Assur-bán-apli Ninive királya könyvtárának feltárásakor került elő, ahonnan Layard és munkatársai 25000 agyagtáblát szállítottak el.

A táblák között sok épen marad folytatásos leírást találtak.

Egy 23 táblából álló sorozat végén a következő kijelentést olvashatjuk:

„Huszonharmadik tábla: sumér nyelven, változtatás nélkül.”

Egy másik táblán maga Assur-bán-apli állítása olvasható:

„Az írás istene ajándékozott meg

ennek a művészetnek ismeretével.

Bevezettek az írás titkaiba,

még a bonyolult sumér táblákat is el tudom olvasni,

megértem a rejtélyes szavakat, amelyeket

a vízözön előtti napokon véstek kőbe.

És 1869-ben Jules Oppert előadásában azt javasolta a francia Archeológiai Társulatnak, hogy:

Ezt az írást és a népet, birodalmat nevezzék szumírnak, amiből a mai SUMÉR  lett.

A Bibliában Sineár volt Sumér neve.

A későbbiekben felismerték, hogy azok a táblák, amelyeken hosszú oszlopokban vannak egymás alatt a jelek, akkád – sumér szótárak, szójegyzékek. Eredetileg a Sumérok függőleges oszlopokban írtak, és csak később tértek át a vízszintes sorok használatára, mivel ezt az agyagtáblákon könnyebb volt előállítani.

1933-ig folyt az ásatás ezen a lelőhelyen, ami végül a korai sumér városnak Lagosnak a maradványaiként lett azonosítva. Ezt a várost győzte le Szargon és felvette az ottani uralkodók nevét, az „igazságos uralkodó” megnevezést. Ezt sumérul EN-SZI nek nevezték. A dinasztiát mintegy i. e. 2900-ban alapították, és 650 évig uralkodtak az egymást követő enszi-k.

A Sumér társadalom

Az agyagtáblák felirati az akkori emberi élet minden területét megvilágították, pl. tartalmazták az istenekhez intézett fohászokat:

„hogy a gabona sarjasszon bőséges termést,…..az öntözött növény teremjen magot” , stb.

Egy serlegen lévő felirat szerint ezt a fohászt egy magtár felügyelője készítette az istennő tiszteletére, mivel a gabonát sikeresen learatták, behordták a magtárba, és azzal kereskedtek.

Az egyik felirat szerint a sumér uralkodók csak az istenek jóváhagyásával foglalhatták el a trónjukat.

Templom építéséről számol be Entemena  király, amit arannyal, ezüsttel borított be. Kerteket ültetett, amit téglával bélelt kútból öntöztek. Őrtornyokat emeltetett olyan helyeken, ahol idegen hajók kiköthetnek.

Fennmaradtak azok a feljegyzések, amelyek azt tanúsítják, hogy milyen kiterjedt kereskedelmet folytattak ebben az időben.

Az aranyat Afrikából és Anatóliából hozták, az ezüstöt a Taurusz hegységből, a cédrust Libanonból, más ritka fát az Ararát hegyéből, a réz Zagrosz-ból, a vörös kalcedon Etiópiából érkezett.

Gudea, Lagos egyik legsikeresebb uralkodója leírja, hogy hogyan adta át az utasítást az Isten egy templom építésére, rendelkezésre bocsátva egy mérő-rudat és egy feltekert kötelet.

Egy Istent látott álmában, mellette az Istennővel, aki náddal írta az utasításokat egy agyagtáblára.

Az egyik szobor úgy ábrázolja az ülő királyt, hogy az ölében tartja a táblát, amelyen jól lehet látni egy hét lépcsős piramis tervrajzát.

/ahhoz hasonló amit a maja lépcsős piramisok révén ismerünk./

A suméroknál nem a háború, hanem a templomépítés serkentette a technikai fejlődést.

Az építkezések  végrehajtása csak egy fejlett,- szervezett társadalomban történhetett meg.

A társadalom szervezésében legfontosabb szerepe az írásnak és az utasítások sokszorosításának volt.

A sumérok kőbe vésett jelekkel készítették: előbb a pecséteket, amit az agyagba nyomtak,…… majd  a hengereket, amit az agyagtáblákon végig hengergettek,………

és ez már a rotációs sokszorosító gépek elődje volt.

Így össze lehetett hasonlítani egy-egy iratot az eredetivel.

Fejlett matematikai rendszerük a hatvanas számrendszeren alapult.

Mi is használjuk még egyes elemeit, a 60 perces óra, a 360 fokos kör, a láb, a tizenkét hüvelyk, a „tucat” fogalma ma is él.

Ez a rendszer sok szempontból fejlettebb volt a mai tízes rendszernél. De természetesen ismerték a számok helyi értékét is, és használták.

Mindezeknek nem a papír – hanem az agyag volt az alapja.

Ismerték a téglát, amit szárítottak, és az összevágott náddal erősítették,mint ahogyan mi a betont a vas-szálakkal. Később kiégették  a téglát égető kemencékben.

Az égető kemencék használata vezetett a fém kohászathoz. És ennek kifejlődését  az sem akadályozta meg, hogy közismerten ebben a körzetben nincsenek érc-lelőhelyek.

Akkor miért keletkezett itt a kohászat az ősi időkben?..........

Szinte mai a történet.

Ércek ugyan nem voltak itt, de az energia a lábuk alatt hevert.

Ma is ott van a rengeteg olaj és földgáz.

Akkor is a bitumen, a földszurok, a petróleum ott szivárgott a föld felszínén. Még a „nafta” szó is innen ered – a sumér napatu-ból, amit ma is használnak a benzin jelölésére.

Az „égő kövek” már akkor is nagy előnyt jelentettek, és az ércet messze földről hordták ide, hogy itt feldolgozzák.

Az orvoslás is magas szintű volt.

Ebből táplálkozott az akkád orvoslás is.

A leggazdagabb szöveg-hagyomány ebben a témában is az akkád király Assur-bán-apli ninivei könyvtárának feltárásakor került elő.

Az orvoslást három csoportban fogalmazták meg, a „terápia” a „sebészet” és a „utasítások és ráolvasások” körében.

A törvénykönyvek azt is meghatározták, hogy milyen díjazás illette meg a sikeres gyógyítót, és milyen büntetést szabtak ki a kudarc esetére. Annak a sebésznek, aki felnyitotta a beteg homlokát és véletlenül megvakította a beteget…..a kezét vágták le.

Fennmaradtak a diagnózisokról és receptekről szóló sumér orvosi szövegek is. A tisztálkodást épp úgy tanították, és alkalmazták, mint a maszirozást, a fürdők és a kenőcsök használatát.

Az orvosságokat növényekből és ásványi anyagokból készítették, és folyadékokat, oldatokat állítottak elő.

Az alkohol szó is innen származik arab közvetítéssel, az akkád hohlu-ból.

Olyan, agyagból készített máj-modelleket találtak az ásatások során, ami azt bizonyítja, hogy a jövendőbeli orvosok az emberi szerveket modellek alapján ismerték meg és ezeken gyakoroltak.

A halottak feltámasztására is volt kísérletük, és ismerték a radioaktív sugárzást és használták is azokat.

Az egyik leírás szerint:

A karón lógó tetemre

irányították a Lüktetést és a Sugárzást,

hatvanszor az élet vízét,

hatvanszor az élet füvét

hintették rá,

s Inanna talpra állt.

Kifejlesztették a textilszövést. Híres volt a ruhaiparuk.

Bibliai példák során lehet még a későbbi időkben is hallani róla. Leggyakrabban viselt ruhadarabuk a TUG volt, ami a római idők tóga szavának a gyökere.

A mezőgazdaságuk is híres volt, az ókor éléskamrája volt Mezopotámia, fejlett öntözéses gazdálkodással. 

A termelt gabonából lisztet őröltek, és kovászos, és kovásztalan kenyereket sütöttek. Ismerték a sörfőzést, és fennmaradt ennek is a „gyakorlati kézikönyve”. Szőlőből és  datolyapálmából bort készítettek. Az ételek és az italok elsődlegesen az isteneknek történő áldozat bemutatással függtek össze.

Fejlett volt a közlekedésük, a két folyón történt az áruszállítás zöme. De a tengereket is járták hajóikkal. És természetesen állati erővel vontatott szekereket, kocsikat használtak, és itt alkalmazták először a kereket.

Mindezeket az eredményeket fejlett iskola rendszer működtetésével érhették el. Sok ezer írnok működött Sumérban egy időben, az alacsonyabb rangúaktól kezdve a királyi írnokokig.

Az iskolákban külön volt választva a rajz felelős tanára a sumér nyelv tanárától és az „ostor felelős”-től.

Egy végzős diák leírja egy agyagtáblán, minként fenyítették meg hanyagságáért, rendetlenkedéséért, hangoskodásáért és azért, mert írása nem volt elég takaros.

Az állami szervezet királyságon  alapult, de Gilgames királynak két kamarás parlament elé kellett vinnie a szomszédos Kis elleni háború megindítására tett javaslatát.

A társadalom rendjét a kihirdetett törvények biztosították, amelyekben az uralkodók az istenek utasításaira hivatkoznak.

A jogtörténeti ismeretekben korábban közismerten az első fennmaradt és ismert törvénykönyv az akkád uralkodó Hammurapi törvénykönyve volt, amely i.e. 1900 ban született Babilonban.

A jogi egyetemen még erről tanultam.

Az ásatások révén előkerült törvénykönyv ezt majdnem ezer évvel előzte meg.

Az i. e. 2600 körül uralkodó Urukagina alkotta ezt a könyvet, aki a régi rend visszaállítását tűzte ki célul a törvények kihirdetésekor.

És ez nekem nagyon tetszik, ahogyan a törvénykönyv elején felsorolta az általa tapasztalt visszásságokat:

- a felügyelők visszaélnek hatalmukkal, és a hasznot maguknak fölözik le,

- visszaélnek a hivatali ranggal,

- monopolisztikus szervezetek keretében hihetetlen magasra verik fel az árakat.

/Véletlenül nem ma írták ezeket a sorokat?/

Törvényekkel védték a vakok,- a szegények,- az özvegyek és árvák jogait. Az elvált asszonyokat is törvény védte – több mint 4000 évvel ezelőtt…….

Nagyon fontos szerepet töltött be az igazság, az igazságosság, amit a bírósági rendszer biztosított. A bíróság 3-4 bíróból állt, amelyből egy „királyi bíró” volt, a többi úgy választották, mint ma az ülnököket.

Alapvetően abban hittek, hogy az istenek azért jelölték ki a királyokat, hogy a földön biztosítsák az  igazsásosságot.

A zsidó vallásban az év első napját egy tíznapos időszak követi  - az un. Félelmetes Napok – amely alatt az emberek cselekedeteit mérlegelik és értékelik.

Aligha véletlen, hogy a sumér hit szerint egy Nanse nevű istenség hasonló képen ítélte meg az emberiséget, hiszen az első zsidó pátriárka – Ábrahám – egy sumér városból, Úr-ból származott

A sumér társadalomban jelen volt a költészet, az irodalom, és a zene is. A zene nagy szerepet játszott életükben, és ez is a templomok működéséhez kötődött elsődlegesen.

Ugyanígy a kő,- fém,- és kerámia szobrászat is itt látott napvilágot.

És itt találták meg az első zikkuratot, a lépcsős piramist - a tetején a templommal  - amely a legkorábban épült és kiásott építmény volt: készítésének idejét  i.e. 3800 évre datálták.

Ez volt a legfőbb istennek Enkinek szentelt templom, innen indult az akkori civilizáció kezdete.

És itt van egy csodálatos meghatározó tényező, …….amit minden kutató elismer:

Ez az első földi civilizáció fejlettebb volt az őt követő valamennyi ókori civilizációnál.

A későbbi civilizációk valamilyen kis részében  már „elfelejtettek” belőle valamit, nem alkalmazták ebben a teljességben.

Ez a Sumér civilizáció képezi a mai európai kultúra alapjait.

A tudomány ma sem tudja, hogy kik voltak a sumérok, honnan jöttek, és hogyan és miért tűnt fel a semmiből az egész civilizáció királyostól – kocsitól-lovastól -  az elvált nők védelmét biztosító törvényükkel együtt.

És eddig tartott a történelem óra, amely rendhagyó ugyan, de mindenképen egyedi és én igen érdekesnek tartottam.

Krizantén most segített az alábbiakkal:

Írásos nyoma is van annak, a Sumér királyok szent kötelessége volt a templomok újjáépítése a vízözön után. Ez biztosította a Nefilimek és a Földön élők kapcsolatát…

Ez a folyamat sok ezer évig tartott.

Ezért a kiásott „idő és történelmi dátumok” a valóságban nem egy lineális fejlődést takarnak. Hanem a helyreállítással egyidőben történt az egyes társadalmi,- és élet-feltételeket biztosító építkezések, mozgások, rendszerek kiépülése, stb.

Ami kiépült az hamarosan romlani is kezdett az emberi gyarlóságok számtalan formában megjelenő szaporodása miatt…

A sumér istenek

Ezt követően a könyv – amelynek szerkezetét is követem – az istenek neveit, családfáját, hatalmát, feladataikat és „viselt dolgaikat” tárgyalja részletesen és egyenként is. Természetesen ez az előadás terjedelmében nem teszi lehetővé a részletes áttekintést. Csak a lényegre szorítkozok.

Ebben a témakörben is kimutatható volt a sumér istenek elsődlegessége, és az, hogy a későbbi időkben az egymást követő – más nyelvű - népek és államok csak:

Az istenek neveit „keresztelték át” de azok személyében azonosak voltak a sumér eredetivel.

Az eddig meg nem említett:

Hettiták - a mai anatóliai területen élő harcos nép és birodalom, és a

hurrik, akik a biblia szerint is szomszédjai voltak a suméroknak, és az

akkádoknak, - szintén a sumér hagyományokból táplálkoztak, és a sumér isteneket vették át, nevezték át.

Innen indult ki Egyiptom napisten kultusza is.

Az ószövetség szerint a kánaániak és az egyiptomiak rokon népek voltak, a hámi népek családjába tartoztak.

A hám szó forrót jelent, utalva a forró éghajlatú észak Afrikára.  

A tudomány által ismert Egyiptom történelme a sumér kezdet után indult el félezer éves késéssel.

A kultúrát nem közvetlenül, hanem az amoriták útján vették át.

Az amoriták Mezopotámia és Egyiptom között éltek. Az a szó,hogy  „amurru” akkád nyelven az jelenti,hogy „nyugati”. Ez a nép ugyanis Sumér és Akkád nyugati részein lakott. Kiásták a legfontosabb városukat, Márit is. Sokezer agyagtábla maradt fenn, és kiderült, hogy templomaikat a sumér isteneknek szentelték, többek között Enlil-nek.

Az eddigiekből is látni lehet, hogy az évezredek elmúlása, és a népek, birodalmak változása semmiben sem befolyásolta az isteneket, akik maguk egyébként „emberi” módon éltek, szaporodtak, uralkodtak az égben és a földön.

Tizenkét fő isten volt a panteonban, a legmagasabb égi isteni hatalom birtokosaként.

Feladatuk és a hozzá tartozó uralmuk alatt álló földi terület szigorú szabályok alapján lett elosztva a leszármazás családfa-ága alapján.

Létszámuk nem volt bővíthető. Csak akkor lehetett feljebb lépni, ha valamelyik hely megüresedett.

Így a későbbi fiak,- unokák,- dédunokák,- stb. bizony igen nehéz helyzetben voltak, ha nem akarták kivárni, vagy betartani a sorrendiséget.

Mert emberi mércével – vagyis a Föld viszonyai között – mit lehet kezdeni egy nagyapával, aki több százezer évig űcsörög a trónusán?....és  „nem akarja kitolni a biciklit a temetőbe”….

Bizony a „legvastagabb” emberi megoldások kerültek elő. Amint látni fogjuk erre is volt bőven példa.

A legelső és legfőbb isten AN /Anu/ volt. Hivatalos felesége Antu.

Három gyerekük van név szerint is megnevezve és ők szerepelnek a történetekben.

Különben 6 ágyasával és 80 gyerekével együtt élt az égi palotájában.

Anut a fennmaradt „istenlisták” alapján 21 isten-pár előzte meg időben a „tiszta hely” trónusán.

Az első gyermek ENLIL kapta az ég uralmát apjától - aki hamar visszavonult a hatalom gyakorlásából, és csak bölcs tanácsaival és az istenek tanácsában vett részt a munkában. 

ENLIL nevének jelentése a „lég ura”.

Ő vezette atyjával együtt az istenek gyűléseit, de a legfontosabb földi istenség is Enlil lett. Nippur volt Enlil városa, itt volt a főtemplom is.

Ez volt a kötelék az ég és a föld között, az irányító központ.

A sumér hagyomány szerint ekkor még nem voltak emberek a földön. De más istenek éltek már itt.

Enlil egy földi látogatása alkalmával - amikor megpihent egy vízparton - meglátta fürdőzés közben Szud-ot, akit a csónakba csábított és megerőszakolt. Később elvette feleségül.

A történet poénja abban áll, hogy nem Enlil talált a mezítelen lányra, hanem annak anyja parancsolt rá lányára, hogy fürödjön ott.

Arra számítottak, hogy Enlil a lányt meglátva szerelemre gerjed. A számítás bejött.

Testvére ENKI  a Föld feletti uralmat és  a vizeket, a tengereket és az Alanti Világot kapta meg.

Ez nem az egyiptomi értelmezés szerinti  halál utáni  „túl-világot” jelentette eredetileg.

Ez a világ a legfontosabb stratégiai elemet – az arany bányászatot – jelentette, mégpedig az egyenlítő alatt, Dél-Afrikában, a mai Zaire területén.

A napokban olvastam az interneten, hogy most találták meg Szudán területén az ókori Egyiptom riválisát……a fekete fáraók népét……….

A tudósok most kezdik megérteni ezt a kőbe vésett írást és nyelvet,…… és úgy gondolják, hogy ez volt az alapja az egyiptomi népek nyelvének is.

Enki az emberiség jótevője.

Ő hozta létre a vízözön utáni első emberi civilizációt.

Ő mentette meg az embert a vízözön során a kipusztulástól is.

És gyakran segítette az embert Enlil parancsai ellenére.

Enlil és Enki az egész ismert történet során folyton küzdöttek egymással, és számtalan összeütközésük volt.

Enki nem volt megelégedve a saját területével, és Enlil hatalmára vágyott.

Enki Anu első gyermeke volt, de nem a törvényes házasságból született, és így Enlil – aki a törvényes felségtől született később – a sorrendben megelőzte.

Innen eredt a folytonos elégedetlenség.

És innen ered a „törvényes házasságból” való születés évezredeken keresztül ható gondolatisága – a maga tragédiáival együtt.

Ugye elgondolkodtató???

Hogyan tudott már a kezdetekkor házasságon kívül születni egy gyerek a főisten életében???

Akkor mi mit szóljunk???

A harmadik gyerek - a legkedvesebb -  a „semleges” zónát, az északi hegyeket és erdőket kapta, amely miatt nem kellett senkivel küzdenie, mivel senki sem vágyott rá.

Egy nagyon érdekes és sajátos értékrendet is alkalmaztak az istenek saját magukra, amelynek lényege, hogy a főisten, Anu kapta a 60-as értékszámot, fia Enlil az 50-es, Enki a 40-es számot, stb. A nők 55, 45- stb. értékszámmal voltak jelölve.

Ezt az értékrendet nem lehetett felborítani, és olyan módon használták önmaguk jelölésre, hogy a sumérok az agyagtáblás feljegyzésekben sokszor a nevek helyett csak a számokat írták le.

Minden istennek megvolt a maga földi országa, városa is, ahol saját templommal – vallással – és őt követő és őt dicsőítő,- istenítő népességgel bírt.

Ez a körülmény vezetett az első háborúkhoz, amikor is a másik területét és az ottani népességet hajtották saját uralmuk alá.

Egyébként is az istenek teljesen az emberek érzés- és akaratvilágával rokon módon viselkedtek. Az egész sumér irodalom bővelkedik az istenek ilyen tetteinek leírásában.

A zsarnok atyát kasztráló fiú legendája is innen indult ki…. a főisten Anu esetéből……amely történet későbbiekben megjelent az akkád, majd az egyiptomi történetekben is.

Ozírisz és Seth története is innen eredt.

A későbbi görög  Kronosz és Uránosz történetével úgyszintén.

De a házasságtörésért és az erőszakos nemzésért sem mentek  a szomszédba.

Történt itt minden, amiért az embert börtönbe zárnák manapság. Testvér szerelem, elcsábítás, és minden olyan, ami miatt azt kell látni, hogy az istenek is emberként viselkedtek.

Csak a példa kedvéért néhány részletet kiemelnék.

Zú – az egyik isten – elhatározta, hogy elragadja az isteni főhatalmat.

Meglátogatta Enlilt földi palotájában, és amikor a fürdőzés miatt levetette hatalmi jelvényeit – ezek között a bűvös hatalmú sorstáblát – azokat fölkapta és elmenekült.

Mosdik Enlil forrás hűs vizében

naptámadatkor, trónról leszállván,

hever a földön fém-diadémja,

földön hevernek a sorstáblák is…

Zú megragadta a sorstáblákat,

magához ragadta az enlilséget.

Megszűntek a parancsolatok…

s csönd támadt, rettenetes csönd….megfakult a szent terem ragyogása….

Enlil atya elnémult…

Az ország istenei összegyűltek a hírre.

Megkérdeztük Krizantént, hogy mi volt a sorstábla szerepe:

A Nefilimek mint szellemi lények a saját rezgésszámukat csökkentették le ahhoz, hogy az anyagi világban is látszanak, és abban tevékenykedhessenek.

Ezt segítette elő a sorstábla, amivel az időt hozták be, vagy azon kívül helyezték magukat.

Ez biztosította a szellemi és az anyagi világ közötti kapcsolatot, az átmenet, és a teremtés része volt.

Ezzel „történt” a teremtés ezen a szinten.

A legfontosabb információ még az, hogy Zú személyét Enlil elsőszülött fiával Nanna személyével azonosítják, akivel már találkoztunk mivel sémi nyelven az ő neve Szin, és Ur város uralkodója volt.

Ur város népe imádta, mert ő emelete naggyá a város hatalmát.

Ő teremtett bőséget és hatalmat.

A hatalomért Zú a saját apjára támadt.

Zú-t  legyőzték, hiába repült sebesen és bújt el.

Enlil testvére és vetélytársa Enki fia, Marduk győzte le, mivel megbízták az isteni tanácsban, hogy szerezze vissza a sorstáblákat.

A fegyver pedig a Til volt, ami asszírul is til-lum, és aminek a mai héber jelentése is azonos a régivel: rakéta.

Már többször beszéltünk róla, hogy Enki elégedetlen volt a sorsával, és mivel azon nem sikerült változtatnia, így minden reményét fiára Mardukra ruházta át.

A történelem során i.e. a II. évezred elején be is teljesedett Marduk hatalma.

Babilont hatalmas katonai és társadalmi felfordulás rázat meg.

És ekkor Marduk átvette a Babiloni hatalmat.

Ő lett Babilon , Sumer és Akkád nemzeti istene.

Átvette Enlil helyét.

Valamennyi isten hűséget esküdött neki, és Babilonba költöztek, hogy „szem előtt legyenek”.

A későbbiekben átíratta a történelmet is, és megváltoztatta a kőbe vésett jeleket.

Saját magát tette meg eredettől fogva a főisteni hatalom birtokosává.

Természetesen a hamisításra ma már fény derült.

Visszatérve a támadóra, a rosszul sikerült hatalomátvétel következtében Zút - avagy Szint - száműzték, és feleségével Háránba menekült, ahol is sokáig tartózkodott.

A város feltárásakor a kutatók találtak két sztélét, amelyre különös szöveget véstek:

Szín, minden istenek királya

megharagudott városára és templomára

és felment az égbe.

Közben Asszíria királya – akivel már korábban is találkoztunk – ellenségeitől visszaszerzett egy szent jáspisból faragott pecséthengert, amelyre Szín képmását és dicséretét vésette rá.

Megkezdődött Szín kultuszának helyreállítása.

Ehhez járult hozzá, hogy egy királyi vérből származó főpapnő is Szín-hez fordult segítségért.

Alkut ajánlott neki.

Ha segíti, hogy fiából király legyen, ő újra építi a templomot és helyreállítja Szín templomát és földi hatalmát arra használja, hogy őt imádják.

Szín isteni segítségével  i.e. 550-ben Nabunaid győzelmet aratott, mivel  …a fénysugárral megérintette az eget és szétzúzta az ellenséget. A tisztjei királlyá kiáltották ki.

A király betartotta anyja ígéretét, és helyre állította Szín templomát.

Így végül mégis Szín – Enlil fia - diadalmaskodott unokatestvére, Marduk felett, átvette az Enlilséget és a teljes hatalmat, és

felvette az ”Isteni Félhold” címet és holdistenként vált híressé.

Szín idővel „feledte dühös parancsát…úgy döntött, hogy visszatér a Földre”

És ekkor megtörtén a csoda az agyagtáblák szerint, amely már a hajdani idők óta nem történt meg…. Egy istenség lejött az égből a Földre.

Sajnos nem derült ki, hogy mikor, és hogyan jött le az égből.

Azt azonban a Biblia feljegyezte, hogy Jákob, amikor a feleségéért indult Kánaánból az óhazába:

Hárán városának határában látta a mezőn azt a „lajtorját a földön, amelynek a csúcsa az égbe ért, és az Úr angyalai jártak föl-le rajta.”

/mint az Uffós filmekben az űrhajóra/

Szín égi és földi hatalmának helyreállításával egyben gyermekei hatalma is helyre állt. Fia Utu  Szippar városában uralkodott, ez is az istenek által ősi időkben épített egyik város volt.

Szippar és Utu lett a bíráskodás központja, az igazságossággal  és törvényességgel foglalkozó központ, a sumérok legfelsőbb bírósága.

Az Utu által közzé tett „bölcsesség tábla” az alábbiakat tanácsolja:

Ne tégy rosszat ellenségeddel!

Rossz tett helyébe jót cselekedj!

Ellenséged iránt irgalmas légy!

Igazságos légy még azok iránt is,

Akik bántanak és szorongatnak!

Soha ne járj  a rosszak tanácsán!

Kenyeret szelj az éhezőnek,

Bort tölts a szomjazónak,

A szűkölködőt fölruházzad,

Tisztelt az alamizsna kérőt,

Segíts a segítséget-kérőn,

Tégy jót mindig-örökké!

Úgy gondolom, hogy ez a tanítás ma is megállja a helyét, és Jézus is ezt tanította.

Láthatjuk, hogy a jóra való tanítás az emberiség hajnalára nyúlik vissza.

Nem is lehet másként, hiszen ez a tanítás nem az istenektől, hanem magától, Istentől való.

-    Álljon itt még egy példa az istenek földi hatalmáról, és gondolkodásáról.

A sumér Inanna:

Akit minden akkori és későbbi nép ismert és tisztelt nem volt  más, mint a római Vénusz, a görög Aphrodité, a hettiták Istár  néven ismert istennője:

a háború és a szerelem istene.

Féktelenül szilaj és gyönyörű nő, aki Anu főisten dédunokája volt.

Az ő helyét az égben és a földön is a távoli keleti vidékeken jelölték ki.

Így Anu főisten templomát – az Uruk városban álló főtemplomot – csak nagyon ritkán láthatta. Szíve azonban erre vágyott, a város és a főtemplom uralmára.

Uruk első, csak félig isteni – félig emberi eredetű királya Enmerkar volt,….. aki egyébként Sumér egyik legnagyszerűbb királyának bizonyult.

Inanna meggyőzte a királyt, hogy sokkal jobb neki és a népnek is ha őt választják istenségül,  és nem Anu-t, aki messze van az égben.

Innana megtartotta az eredeti helyét a távoli Arattát is, és egy ingázó, mindig mindenhol jelen lévő istenség lett.

Nem tudta volna Anu főisten templomát uralni, ha nem járt volna dédapja Anu kedvében.

A később keletkezett feljegyzések Anu szent szeretője néven örökítették meg.

Evés közben jön meg az étvágy a közmondás szerint.

Inanna ezután kinézte magának ugyancsak az Eufrátesz partján fekvő Eridu várost is, ami Enki székhelye és birodalma volt.

Ennek megszerzéséhez is személyes varázsát használta fel.

A találkozás jól sikerült, mert az agyagtáblák szerint Enki felöntött a garatra, és teljesítette az ifjú hölgy kéréseit.

Inanna azokat a varázsigéket kérdezte Enkitől, amelyek segítségével irányította az egész emberi társadalom működését.

Enki száz ilyen varázsigét mondott el Innanának:  a legfelsőbb uralkodásra, a királyságra, a papi tisztségekre, fegyverekre, bírósági eljárásokra, írnokságokra, ácsmunkákra, a hangszerek és a zene tudományára, és a templomi szerelem művészetére vonatkozókat is.

És kedves olvasó látni lehet, hogy már ebben az időben is így működtek a dolgok,….egy szép fiatal nő bármilyen ostobaságra rá tudja venni a vénkecske férfijuhot…..

Az agyagtáblák szerint ugyanis :

Amikor reggel Enki felébredt Inanna már túl volt árkon-bokron, már Uruk felé járt „égi bárkáján” és hiba küldte utána Enki félelmetes fegyvereit, már nem tudott semmit sem megváltoztatni.

Inanna – más néven Istar - a későbbiekben szemet vetett Gilgamesre is, aki félig isten és félig ember volt, és i. e. 2900 körül uralkodott Urukban.

Egy csatából megtérve Gilgames:

„mosakodik tetőtől talpig, tisztálkodik forrás vizében…fölveszi a patyolat inget, ünneplőjét fölébe húzza, kendőket köt keresztbe mellén”

Meglátja őt felséges Istár s szépségétől gyúl szerelemre,

Szeress engem, ó, hős Gilgames! Éljünk férjként és feleségként!

Tied legyen ölem gyümölcse, enyém legyen ágyékod magja!

Ám az istennőt megelőzte hírneve, amely Gilgameshez is eljutott:

„Volt-e férjed, kit nem hagytál el? Volt-e szeretőd, kit nem csaltál meg?” kérdezte….

Majd felsorolta a balul végződött eseteket, és…… kikosarazta az istennőt.

Inanna azonban nem veszett el az istenek harcaiban és ármánykodásában sem, és végül:

Enki kisebbi fiát Dumuzit választotta a számtalan kérő közül férjének.

Így hatalomhoz is jutott…… és kiegyenlíthette a számlát Enkivel is.

Számtalan agyagtábla őrzi Inanna és Dumuzi szerelmét és civódásait.

És az is megtörtént, amire Inanna soha sem számított…..egyik csatából hazatérve férjét, Dumuzit mással találta ágyba bújva. Haragjában száműzte őt az Alanti Világba…….

A legismertebb sumér és akkád szövegek közé azok tartoznak, amelyek azt beszélik el, hogy Inanna – akkád nyelven Istár istennő - 

hogyan utazott az Alanti Világba, - hogy megkeresse és kiváltsa  az általa száműzött, de szívében mégis szeretett férjét.

Végül az istenek világáról még csak annyit, hogy a testvérek Enlil és Enki küzdelme folytatódott fiaik között. Nem más ez, mint a földi Ábel és Kain története az istenek szintjén.

Talán ezek a példák is mutatják a legfontosabb összetevőket:

az istenek emberi módon viselkedtek

de isteni módon halhatatlanok voltak

és így korszakokon át azonos istenek uralkodtak

a felosztott égi és földi területek fölött.

Ehhez megvolt az eszköztáruk, és fegyvereik is.

Évezredek teltek el, népek és birodalmak születtek és pusztultak el, de az istenek azonosak maradtak,…….csak a  nevüket változtatták meg az új népek.